Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1930
4 forduló összes mondatrészeknek súlyos értelme van. Ámde a gyermeki elme még nem képes olyan intenzív figyelemre, hogy egyszeri hallásra valamennyi súlyos jelentőségű mondatrész értelmét tökéletesen felfogja. Azt lehetne mondani, hogy a magyarázatban foglalt ismeretanyagot csak kellő felhígítással tudja teljesen megérteni. Jó, ha a súlyos jelentőségű mondatrészek között ke- vésbbé fontos, inkább csak hígításra szánt mondatrészek is vannak, melyeknek sokasága megnyujtja a mondat elmondásának idejét és így kényelmesebb alkalmat nyújt a gyermeknek ahhoz, hogy a fontos mondatrészek jelentését megértse. Könnyebb egy mondat értelmét felfogni, ha abban csak minden második, harmadik szó bír különösebb jelentőséggel és a közbeeső szavak csak henye töltelék gyanánt szolgálnak, mintha valamennyi szó egyformán jelentős és egyformán szükséges a mondat megértéséhez. Sőt nemcsak a mondatokat kell bővíteni hígításra szánt, tulajdonképpen felesleges szavakkal, hanem hellyel-közzel egész mondatokat is beszúrunk, melyeknek nincsen más rendeltetésük, csak az, hogy azoknak hallása közben a tanuló elméje megpihenjen. Szabály tehát, hogy igyekezzünk inkább áradozva, terjengős stílusban beszélni és kerüljük a tömör, velős és túlságos szabatos mondatszerkesztést magyarázat közben. Pl. a tört fogalmának megértéséhez, ami magát a lényeget illeti, elég ennyit mondani, felmutatva az egyenlőre szabott pálcák közül egyet: „íme, ezt az egész pálcát eltöröm három egyenlő részre. Az így keletkezett törtrészeket külön-külön egyharmadoknak nevezzük. Ez a szám, hogy egy- harmad tehát törtszám/' Valóban, ezen néhány velős mondatban mindent elmondtunk, ami a tört fogalmának megértéséhez szükséges. De csalódnék, aki azt hinné, hogy a gyermeknek is elég az ilyen tömör stílusban fogalmazott magyarázat. A gyermeknek hígítani kell a mondanivalókat, terjengősen kell beszélnünk. Az itt következő mondatokban alá vannak huzva a jelentős szavak, a többi szó csak szándékos hígítás: „Gyermekek, bemutatok nektek egy egész pálcát. Ez a pálca azért egész, mert nem hiányzik belőle semmi, ugyanakkora mint a többi pálcák. Mármost én ezt az egész pálcát felosztom három egyenlő részre; akkor, ha bicskával belemetszek, három egyenlő részre szét is tudom tudom törni. Nézzétek, meg van rajta jelölve, hogyan osztottam fel. Vágjuk be bicskával az egyik osztási pontot, törjük le. Ez a letört rész már nem egész pálca. Erre nem mondhatom azt, hogy egy pálca, mert mikor azt mondom, akkor mindig az egész pálcára gondolok.
