Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1930
9 ismerték. Ekkor visszafelé a kettő és az egy jegyét is megtanítjuk, a továbbiakban a nagyobb számok jegyét mindig akkor, midőn az illető számfogalom már teljesen fel van dolgozva. Mikor számtani műveletet akarunk megértetni, akkor magát a műveletet (összeadás, kivonás, szorzás, osztás) először bemutatjuk egyszerű tárgyakon (pontok, golyók, gesztenyék). Aztán ugyanazt a műveletet ugyanazon tárgyakon elvégeztetjük a tanulókkal is, és megkívánjuk tőlük, hogy cselekvés közben ugyanazt beszéljék, mint amit mi is beszéltünk. így még jobban elméjükbe rögződik a művelet logikai menete és a kifejezések használata. Mikor a tanulók már maguk is begyakorolták cselekvőleg a műveletet, mondjuk golyóval, akkor félretesszük a szemléltető eszközt, és elmondjuk a műveletet megnevezett számokkal (pl. ha 4 golyóhoz adunk 3 golyót, akkor az lesz összesen 7 golyó). Mikor egyideig gyakoroltuk az illető műveletet nevezett számokkal, de bemutatás nélkül, akkor elkezdjük azt a műveletet puszta, megnevezetlen számokkal végezni, mintegy észrevétlenül elhagyva a szám mellől a közelebbi megnevezésre szolgáló szót (golyó, gesztenye). így jutunk minden órán, a konkrét tárgy érzék- létéből kiindulva, fokozatos elvonás útján az elvont számhoz, és az elvont számmal végezhető művelethez. A számtani műveletek végzése közben olyan új szavakat vagyunk kénytelen használni, amiket a tanulók azelőtt nem igen hallottak és sohasem használtak. De nemcsak a szavakat nem ismerik, hanem azokat a képzeteket sem, amiket jelölnek a szók. Az eredménytelen számtantanítás rendszerint azon a hibán sarkalik, hogy a tanító elmulasztja idejében megtanítani az új képzeteket jelentő új szavakat. Mikor új képzetek kialakítását akarjuk elérni és új számtani kifejezéseket begyakorolni, azt nem úgy végezzük az elemi iskolában, mint a középiskolában végeznénk. Nem adunk meghatározást, hogy utána az új szóval megnevezzük a fogalmat, hanem egyidejűleg, egymás mellett, ugyanazon mondatban használjuk az új kifejezést a vele hasonló, vagy azonos jelentésű más szavakkal, de olyanokkal, amiket a tanulók már ismernek, hadd vegyék észre, hogy a tanító az egymás mellett használt különböző hangzású szavakkal vagy kifejezésekkel ugyanazt az egy gondolatot akarja megnevezni. Pl. Hánnyal nagyobb a hét mint a négy ? Mennyivel nagyobb a hét a négynél ? Mennyivel több a hét a négynél ? Mennyivel különbözik a hét a négytől ? Mi a különbség a hét és a négy között? Ha nem is használjuk egy
