Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1926
23 nőtanítókat nevel, hanem úrínőket is, Azért tart fenn az állam félannyi nőképzőt, mint ahány fiképzőt, mert az állam csak a nőtanítóképzést tartja fontosnak, a müveit nőnevelés céljáért ezen a ponton nem hajlandó áldozatot hozni. Tanítónő pedig bőven elég az államnak annyi, amennyit a négy áll. tanítónőképző nevel. A fentebb elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy az ev. egyháznak, illetve az ev. társadalomnak az egyetlen ev. tanitónő- képzőre igen nagy szüksége van. Már pedig, ha az ev. tanítónőképző annyira fontos hivatást tölt be, akkor annak a jövő fejlődését nagy előrelátással és igen nagy felelősségérzettel kell előkészíteni. A szarvasi tanítónőképző eljutott fejlődésének azon szakaszához, ahol okvetlenül gondoskodni kell számára egy megfelelő, új modern épületről és megfelelő geográfiai elhelyezésről. Az intézet Szarvason egy régi egyemeletes épületben van elhelyezve, mely hajdan a főgimnázium hajléka volt. Ez az épület alig képes befogadni a tanításra szolgáló helyiségeket és nagynehezen lehetett benne elhelyezni egy 64 személyre szolgáló intemátust. A fejlődő intézet már egy évvel ezelőtt kinőtt a régi épületből, azért a közétkező számára már tavaly egy másik házat kellett vásárolni, az intézeti épülettől egy hajitásnyira. Az idén nyáron megint úgy mutatkozott, hogy az I. osztályba nem lehet felvenni, legfeljebb 4 bentlakó növendéket, a többit mind küntlakáson kell elhelyezni. A szerencsés véletlen folytán az intézet szomszédságában megint vehettünk egy másik házat, amelyben el tudjuk helyezni a most következő tanév I. osztályos vidéki növendékeinek egyrészét, úgy hogy mindössze 18 növendék szorul küntlakásra. Az 1928—29. tanévben ismét csak 4 bentlakásos hely fog megürülni, mert az V. osztályban annyi a vidéki. Hová fogjuk elhelyezni az akkori I. osztálynak legalább is 30 vidéki növendékét, midőn már az idén is 18 maradt küntlakásra. Aki ismeri Szarvas társadalmi viszonyait, jól tudja, hogy itt nincsen annyi megbízható, müveit család, akik amellett hajlandók is volnának növendékeket szállásra befogadni, hogy 40—45 növendéket megnyugvással lehetne küntlakásra adni. Ámde, az azután következő tanévben a küntlakásra szorulók száma megint legalább hússzal több lesz (összesen 60—65), majd 3 év múlva körülbelül tizenöttel (összesen 80). Évről-évre szaporodik tehát a növendékek elhelyezésének a nehézsége, úgyhogy két esztendő múlva lehetetlenséggé válik. Fokozza a nehézséget a háború és a forradalom óta megromlott társadalomi morál megbízhatatlansága. Érthető, ha
