Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1926
24 napjainkban a szülők húzódoznak leányaiknak küntlakáson való elhelyezésétől, még akkor is, ha erre a célra elegendő számban volnának megbízható családok. A fönti fejtegetések ellenállhatatlan logikával terelik rá a hívatottakat arra a kényszerű elhatározásra, hogy a tanítónőképzőnek két éven belül teljesen új hajlékot kell kapni. Az érvek a következők: 1. a mostani rozoga főépület, amely az intézetnek csak egyrészét fogadja be, olyan sürgős és alapos javítást igényel, ha tovább használjuk, ami legalább egy milliárdba kerül (80.000 P); 2. egy intézetet nem lehet tartósan 3 telken igazgatni; 3. Szarvason jiem lehet 45—80 vidéki küntlakó növendéket elhelyezni; 4. az\ sem lehet, hogy az osztályok létszámát 20—25-re redukáljuk ési a mindenünnen kirekedt ev. növendékeket magunk is elutasítsuk.)/ Az illetékesek tudni fogják, hogy az intézet modern épüle-, tének épitési költségeit honnan és hogyan kell előteremteni. Azt hiszem, hogy ez napjainkban nem olyan nehéz probléma, midőn a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium évről-évre óriási kölcsönnel támogatja a hozzá folyamodó felekezeteket, építkezési államsegélyek alakjában. Sokkal nehezebb kérdés az építkezés helyének megválasztása. Mert ha már a fönntartóhatóság és az egész egyet. ev. társadalom, valamint az állam áldozatokat hoz az ev. tanítónőképző modern elhelyezése kedvéért, akkor az nem lehet közömbös, hogy azt a nagyarányú építkezést hol fogják eszközölni. Nyilvánvaló, hogy az ev. tanítónőképzőt ott kell megépíteni, ahol az legjobban megközelíthető az ország összes ev. vidékeiről. Békésvármegyének mindössze 107 ezer ev. lakosa van, ezek többnyire tótnyelvü gazdákodók. Békés vm. ev. társadalmának a tanítónőképzőre sokkal kevesebb szüksége van, mint az ország akármelyik más ev. vidékének Valóban mind az egyházmegye, mind pedig Szarvas a fiképző vissszaállitását követelik és a tanítónőképzőért nem igen hajlandók nagyobb áldozatra. Ellenben Pest-vármegyének Budapesttel együtt 121.000 ev. lakosa van, akik többnyire magyarok és nagyobb százalékban tartoznak a műveltebb társadalmi rétegekhez, tehát a tanítónőképzőt jobban is igénylik. Szarvasnak^ illetve Békés-vármegyének vissza kellene adni az ev. fiúképzőtj amelyet követel, a tanítónőképzőt pedig Pest-vármegyében kellene elhelyezni valahol, mert annak nagyobb számú és magyar nyelvű ev. lakossága inkább van arra rászorulva, mint a békésmegyei ev. társadalom. Azonkívül Pest-vármegye központi fekvésénél fogva könnyebben megközelíthető a dunántúli, a tiszántúli és a felvidéki ev. vidékekről.
