Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1916

I.

A tanév története.

T. Intézetünk a háborúban.

Intézetünk története a lefolyt tanévben lényegesen különbözik az eddigi évek többnyire zavartalan s a biztos fejlődést eredményező nyugodt munkássággal eltelt tanéveitől.

Községünk a háború harmadik évéig, annak minden közvetlenül bató következményétől meg volt kiméivé. Az ország közepéig nem hallotiuk az ágyúk dörgését; nem láttuk, a vcr- lcngert, melyből az áldásthozó béke virágai már-már (akadozni látszanak ; nem volt részünk a háború ezernyi oly szenvedésében, melyet a harcvonal közelében levő községek átszenvedtek; nem hallottuk a csatazajt, mely a jelen dicsőségét hirdeti; az acél csillogásától, fegyver dörrenésétől, gránátok és egyéb halált osztó gyilkos fegyverek tüzétől távol voltunk, de vérzett a szivünk, mert „elhulltanak legjobbjaink" s fohászunk naponta szállt fél az egek Urához, hogy ősz apáink bátorságát, testvéreink önfeláldozó hősi harcát, fiaink csodával határos, vitézségéi győzelemmel jutalmazza.

A hősi halóit halt harcos utolsó sóhajától, mintha pom- pásabb, dicsőbb lett volna a magyar zászló; az elesett hős utolsó csepp vérétől, mintha ez az ezeréves rög, a mi drága magyar hazánk ékes kalászt termő földje is szentebbé lelt volna; és sebesült vitézeink, e legendás idők hősi hírmondói, mankójukra támaszkodva s áthatva a honszerelem borzasztó harcának ezer dicsőségétől, ismét csak oda vágynak, ahol a halál ezrével vágja le a nemzet fájának ifjú hajtásait s vér- özön önti el a tájat, hogy abból az utolsó sóhajból, abból az Utolsó csepp vérből új élet: a nemzet új élete fakadjon s fel-