Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1916

-- 7

8. a) Nagy létszám.

Ezek közül egyre, a jelentkezők nagy számára, már utaltam, csupán azt említem még meg, hogy fokozott mértékben fog emelkedni a jelentkezők száma akkor, ha épen új intézet létesüléséről tágabb körben szerez a közönség értesülést, mert ma a bányakerületen kívül alig tudnak ez intézet keletkezéséről s ha igen, jórészt csak azok, akik lapjainkat olvassák.

b) Tanítónői állások.

Már 1907-ben csupán ev. egyházunkban 204 tanítónői állás volt, azóta is számos egyházban alkalmaztak nőket, arról nem is szólva, hogy most, a háború folyamán, mennyivel növekedett a nőtanitók száma. Az egyes felekezetek megoszlása arányában a 2447 állami és 1445 községi tanítónői állás közül 550 —400 evang. vallása tanítónővel van betöltve.

c) Gyakorlati (egyháztársadalmi)

szempont.

Tanitónőképző-intézetünk azonban nemcsak a szorosan vett tanítóképzés érdekeit szolgálja, hanem igen fontos hivatása, (alig lehetne megállapítani, melyik a fontosabb!), hogy ev. leányainkat a középfokú oktatásnak megfelelő elméleti tanulmányokon kívül oly hasznos, gyakorlati irányú ismeretekben részesíti, melyeket — bárhogy is alakuljon életük sora — mindenkor képesek lesznek megfelelően értékesíteni. Tény az is, hogy a tanitónőképzőt végzett jelöltek 50—60° o-a férjhez megy s vájjon egy ily anya nem fogja-e hasznosan gyümölcsöztetni az intézetben szerzett elméleti és gyakorlati neveléstudományi ismereteit?

Természetes, hogy a művelt kulturnyelvek, valamint a zenének magasabb fokon való tanításáról szintén gondoskodnunk kell s kellő figyelemmel leszünk a művészetek iránti érdeklődés felkeltésére, az ily irányban is mutatkozó hajlam, tehetség fejlesztésére, művelésére, ami a meglévő iskola típusok között leg-