Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914

45

tünk részt a hü kartárs szomorú végtisztességén.

Junius hó 6-án ugyancsak ily szomorú kötelességet teljesített tantestületünk. A közéleti harcoktól visszahúzódó, csendes, de becsületes, lelkiismeretes hivatástelje sitésben munkálkodó kartársunkat ragadta el a halál. Az említett napon Sziráczky Gyula főgimnáziumi tanárkollegánkat kisértük utolsó útjára, a súlyos betegség által rámért sok szenvedés után boldog nyugalmat kívánva néki mindnyájan s emlékét szeretettel zárva lelkűnkbe.

Intézetünk egykori növendékei közül számosán küzdöttek s küzdenek is dicsőséggel a csatatéren. És nem egynek emlékét már az éléséit hősök között ápoljuk igaz kegyelettel. Tóth Pál ó-szőlői tanító, egykori derék tanítványunk szintén e hősi halált haltak közé került. Áldott emlékére a nov. 29-én az ev. ó-templomban tartott gyászistentiszteleten tanárkarunk a növendékekkel együtt megjelent mély részvéttel áldozva az elhunyt hős emlékének.

A közeledő karácsony alkalmából felettes hatóságainktól a katonák karácsonyi ajándékaira vonatkozó gyiij- tőivek és buzdító felszólítások érkeztek. Nehéz helyzet előtt állottunk. Növendékeink túlnyomó része szegénysorsu s nem egynek atyja szintén hadbavonult. De adakozni mind szeretett volna. Megoldottuk aztán a kérdést akkép, hogy a tanulóifjúságnak engedélyt adtunk a helybeli közönség körében eszközölt gyűjtésre is. És ezt ritka buzgalommal végezték s a szarvasi közönség hálára kötelező rokonszenvvel fogadta ifjaink nemes fáradozását. Az eredmény legszebben bizonyít e mellett. Az ifjúság és a közönség körében gyűjtött jótékony adományok ugyanis 469 K 11 fillért tettek ki. Azonkívül cigaretta és meleg ruhanemű is jutott távol küzdő katonáink számára.

A háborús idők újabb mozzanatát képezte a dec. 9-iki s Békésgyulán tartott népfelkelői bemutató szemle,