Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914

44

17-én. A tanítóképző intéző bizottságának érdemekben gazdag s önfeláldozó munkálkodásban kiváló elnökét, H a v i á r Dánielt súlyos csappással látogatta meg a mindenható. Fenkölt lelkületű s áldott jóságu nejét szept. 15-én az Úr magához szólitá. Igaz részvétünket testületileg tolmácsoltuk a lesújtott férj előtt s a nemes szivü uriasszony temetésén szintén testületileg vett részt tanárkarunk. Az elköltözött intézetünk iránt minden időben áldozatkész jóindulatot és érdeklődést tanúsított s áldott emlékét kegyelettel fogjuk őrizni.

A hadkötelezettség első Ízben október hó folyamán vont el növendékeink közzül 6 IV-ed éves tanulót, mint népfelkelőket, kik lángoló lelkesedéssel telve mondtak búcsút az őket szeretettel gondozó intézetnek. A szent honfiúi kötelesség teljesítésének igaz szeretetét vitték magokkal.

Október hava a községben fenyegető kolera veszedelem következtében a legmesszebbmenő egészségi óvóintézkedések megtételét tette szükségessé. Ebbe a tekintetben minden lehetőt elkövettünk. Az ifjúságot a tisztasági rendszabályokra nézve alaposan kioktattuk, a helyettes-igazgató a benlakó növendékeket s a gyakorlóiskolát saját maga által készített alkalmas fertőtlenítő folyadékkal látta el. A koleraveszedelem november hóban közelebbről is érintette intézetünket, az intézeti szolga családja körében előfordult gyanús megbetegedés következtében. A legmesszebbmenő védőintézkedések azonban sikeresen elejét vették minden bajnak.

Nov. 19-én újabb gyászeset érintette fájdalmasan tantestületünket. Dr. Nemes Béla főgimn. tanárkollegánk hosszú betegség után bekövetkezett halála töltött el mindnyájunkat őszinte bánattal, mert hisz oly kollega elvesztése, kit mindnyájan igazán szerettünk s becsültünk, sajgó fájdalom nélkül nem történhetik. Testületileg vet