Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914

24

A köröstarcsai halász nép között ma is használatos a tavi kagyló héjából készült halzsir-kanál. A kagylóhéjakat különben sok hazai és külföldi őstelepeken ékszerül is feldolgoztak. Csonteszköz kevés és javarészben csak töredék került elő. Csonttük, csontárak voltak a leggyakori- abbak. Néhány nagyobb állati végcsonton fűrészelt barázdák láthatók, melyeket zsineggel, vagy inkább kőfürész- szel készíthettek.

Mielőtt a szappanosi ősember agyagmtivességére térnék át, még megemlékszem rövidesen a lelt ékszertöredékekről. Két ékszertöredék érdemel nagyobb figyelmet. Egyik egy 1*1 cm. vastag 7 cm. átmérőjű s 2 2 cm. széles nyílású csontkorohg fél darabja. Anyagát tekintve mammuth agyarából készülhetett, persze igen nagy fáradtsággal. Napjainkban is kerül elő néha-néha az Élő-Körözsből a halászok hálója által felvetve, egy-egy diluviális állat váz darabja. Néhány év előtt mammut-zápfogat halásztak ki a szarvasi halászok. A tanítóképző régiségtára őrzi. Rénszarvas aggancstöredéke több esetben került ki a folyó medréből. A szappanosi őshalász is véletlenül juthatott hozzá egy ily agyartöredékhez s fel is dolgozta ékszernek. Az egyptomi guggoló vázu sírokban elefántcsontból készült zárt karperecek nem ritkák.

A petrisi őstelepen csontból készült gyűrűt lelt a kutató, Orosz Endre. A már többször említett Bukova- pusztai tumulusokból likkal ellátott csontlemez került elő. Dr. Weddel megfigyelése szerint a lhassai nők mai nap is hordanak csontgyürüket. (Dr. Weddel: A rejtelmes Lhassza).

A szappanosi lelet azonban egyedülálló abban a tekintetben, hogy mammuth agyarból készült. Másik ékszertöredék egy szürkés-zöld kőből készült karika darabja.

Az ó-bessenyői telepen szintén leltek ehez hasonló ékszertöredéket. Ritkaság az ilyen lelet, mivel óriási mun-