Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914
23 évezredes rothasztó hatásoknak. A kőbalták, kővésők, kőkalapácsok főleg kovából készültek. Alakjuk sokban megegyezik a szarvasi őstelep emlékeivel máskülönben is erős rokonságban álló Arankavidéki (Bukova-pusztai s ó-bessenyői), továbbá a békésmegyei szeghalmi (Kovácshalom) lelőhelyeken találtakéval. Két teljesen ép kovavéső igen jellegzetes neolit-kori formát mutat. A balták és kalapácsok leginkább csak töredékekben találtattak. Furt példányt mindössze egyet leltem. Rosszul égetett agyagból készült balta és kalapács töredéke is előfordult a leletek között. Ütésre, hasításra, gyenge voltuk miatt alkalmasak nem lehettek; egyes archeológusok sir- mellékletü! alkalmazott modelleknek tartják az ily leleteket, de ép oly joggal vélhetjük játékszereknek, ahogy napjainkban is papírból sisakot, bádogból kardot stb. készítenek gyermeki játékszerekül. Mint a bogojevói (Bács. m.) őstelep kőbalta nyél- likánál, a szarvasiénál is azt észleltem, hogy két nem egyenlő átmérőjű hengerrel fúrhatták. Szélesebbel kezdették s keskenyebbel folytatták. Egy szerpentinből készült zuzókő formája feltűnően egyezik a Bukova-pusztai (Torontál m.) halmokban találttal. Simitókövek, főleg kovából szintén találtattak, úgyszintén egy valószínűleg parittyakő. Az alkalmasabb formájú kavicsokat a szappa- nosi ősember is felhasználta eszközül. Egy tojásdad idomú, eléggé élezett kavics baltának volt alkalmas. Csiszolt kőeszközökön kívül obszidiánból és kovából pattintott késpengék töredékei itt-ott szintén előfordultak. A kőeszközök szarukőből, kvarcpalából, obszidiánból, kovából, szerpentinből, trachitból, kvarchomokkőből stb. készültek. A vastaghéju festékkagyló késél-finomságu lemeztöredékeit, melyek hosszirányban lépcsőzetesen hasithatók, szintén felhasználhatta a szappanosi ősember az állatok nyuzásánál, tisztításánál.
