Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914

21

része s abban pattintgatás által készített obszidián penge. E sirok közelében, másfél ásó mélyen két melléklet nélküli vázra akadtam. Nem volt nehéz megállapítani, hogy későbbi korúak, alkalmasint régibb középkoriak, amint más szarvasi halomnál is gyakori eset volt a prehiszto- rikus emlékek felett honfoglaláskori vagy a török hódoltság idejéből származó emlékek előfordulása. A vázak régisége honfoglaláskori eredetre vall.

A szappanosi ember létfentartására nézve fontos és tanulságos a feltárt maradványok alapján annak megállapítása, hogy táplálékát honnat szerezte? Folyó mellett élvén, egész természetes ama feltevés, hogy a folyó állatvilága bőven nyújtott számára huseleséget. Nemcsak a halakat fogyasztotta nagy mennyiségben, de a kagyló nyálkás húsát is igen kedvelhette, mivel a festékkagyló (Unió pictorum) héjai néhol oly hatalmas csomókban találtattak a halomban, hogy az ásást is csak nagy ügygyel- bajjal lehetett végezni miattok.

Pontosabban véve, a következő édesvízi kagylók és csigák héjait találtam a konyhahulladékok között: Unió pictorum, Anodonta cygnea, Helix pomatia L., Paludina vivipara L, Planorbis corneus L. A különféle édesvízi és tengerpartmenti kagylókat nemcsak a ma is élő primitiv népek, de a kulturember is megeszi, pl. az osztrigát (Ost- rea edulis,) vagy az ehető csigát (Helix pomatia.) Az őskori népek kedvenc eledele volt a kagyló ; megállapították ezt az opoljeniki, tasnádi, ó-bessenyői, tibold- daróci, szeghalmi és még sok más őstelepnél. A paleolitkori dán konyhahulladék halmok pl. másképen kagyló- héjhalmoknak is neveztetnek, a bennök levő kagylóhéjak után. A halak fogására hálót is használtak, ugyanis erre vall az a rengeteg hálósuly, melyeket a szappanosi telepen leltem. E hálósulyok forma tekintetében is nagy változatosságot mutatnak. Kedvelhették a juh, szarvasmarha,