Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914
20 pedig a vörös szinü okker vegyileg vasoxidhidrátból, a sárgaokker kevés szénsavas mész tartalmú vasoxidhidrátból s a barna és fekete festék pedig mangán tartalmú ásványokból, a fekete nem lehetetlen, hogy esetleg koromból készült. A test festésére a vörös okkert használta, a többi színeket pedig edényfestésre. Á holttest festését igazolják az ö-bessenyői, szerb-csanádi, szeghalmi stb. leletek is, úgy a külföldön pl. a mentoni barlang neolit-kori vázai. Dívott azonban ez a szokás Egyiptom és Ázsia némely vidékén is. Vad népeknél napjainkban is elterjedt a cifrálkodási ösztön kielégítésének e módja. Az indiánok, Csendes-Óceán szigeteinek lakói, Afrika némely benszülött törzsei nagyban űzik a test festését. Nem egyszer a ruhát a test festésével pótolják. A mulatságba menő északamerikai indiánok testöket vörös festékkel kenik be. Zulu nők sokszor két csikót festenek testökre ruha helyett. Darwin említi, hogy a terra del fuegoiak között sok teljesen mezítelen nőnek festett arcánál egyéb ékessége nincs. Az ó-korban a test festését barbár szokásnak tartották. Herodot is megemlékszik ilyen szokásu skytha népségről. Caesár (De bello Gallico Cap. V. 14.) feljegyzi a brittanokról, hogy testöket kékre festve, rémes külsejüekké akarták tenni ezáltal is magokat. A dákoknál kül. osztályok különböző színnel festették testöket. A szappanosi őslakók vörös festéke teljesen ártalmatlan, mig a mai kor emberének népies pirositói bizony nem egy esetben súlyosan mérgező hatásúak. A szappanosi őstelepen minden melléklet nélkül még egy gyermeki váz is felszínre került, teljesen mállóit állapotban. Azonkívül gyümölcsfakiásás és ültetés alkalmából megbolygatott területről szintén kerültek elő emberi váztöredékek. Melléklet csak az előbb leirt női váz mellet volt, egy vörös mázzal bevont korsó nyaki
