Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914
19 mát elérő koponyafejlődés korántsem történt olyan fokozatos szabályossággal, amint azt a fejlődés törvényei alapján gondolnék. Sőt nem egy esetben valóságos visszafejlődést láthatunk egy-egy ujabbkori állatias tipusu koponya szemlélete révén. Saját magam hoztam felszínre honfoglaláskori sírból olyan fejvázat, mely ha falvastagság tekintetében nem is, de külső formájában valóságos nean- dertaloid bélyegü. (I. Képes tábla 5. ábra.) Egy ó-szőlői honfoglaláskori 60—70 év körüli harcos feltűnően keskeny és alacsony homloku fejváza s rendellenesen erős szemgödör feletti duzzanata (torus supra- orbitalis) haláníéki és tetőkereti (norma temporalis et norma verticalis) szemléletben részben a neandertali, részben a jávai majomember fejvázát illusztrálja. A legkisebb homlokszélesség (ft—ft. Török: Grundzüge einer systematischen Kranometrie. Stuttgart, 1890.) 8'5 cm. volt. A rendkívüli alacsony homlokot s a szemöldökivek állatiasan erőteljes duzzanatát több honfoglaláskori (főleg békés- szentandrási) koponyánál észleltem. Ezeknél mennyire tökéletesebbek a náloknál pedig nehány ezer évvel idősebb szappanosi fejvázak! A fenti síron kívül az előbbitől egy ölnyire újabb zsugorított helyzetű vázat találtam, fejét azonban már darabokban találtam, de a végtagok és a törzs helyzete világosan szemlélhető volt. Fekvései, iránya, mint az előbbié. Ezen alacsony termetű váz már sokkal erősebben húzta össze tagjait s a térd egész közel esett a könyökhöz, az alszárak pedig erősen alája hajlottak a combkoncoknak. A koponya falát vörösre festette a mellette csomókban levő okker festék. E festőanyagot a neolitikus ember nemcsak edényei festésénél alkalmazta, de testét is díszítette vele, amint ezt több európai újabb kőkori sírnál lehetett tapasztalni. A kőkori ember festéke ásványi festék volt. És 2*
