Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914

17

hatók rneg: A fogak fejlettsége, felületük kopása, az alsó állcsonti lik (foramen mentale) helyzete s a nyilvarrat (sutura sagittariis) fejlettsége alapján 35—40 év körüli női egyénre következtethetni. A nem a koponya csontjainak lágy, egybeolvadó vonalai, lécek, tarajok, szegletes kontúrok nélkül való volta, továbbá a homloki és nyakszirti rész meredeksége révén nyer feltűnően észrevehető kifejezést, támogatva ezt a medence- és keresztcsont töredékének nőies formájával. Amennyire a hiányos állapotú fejváz lehetővé tette, a koponyaindexet is igyekeztem megállapítani. E női koponyát a dolichocephalia (hosszufejüség) és mesocephalia (középfejüség) határán állónak találtam. Viszont egy férfi koponya vastagfalu töredékei a legszebben fejlett brachycefáliára (rövidfejüség) engednek következtetni. Ezen adatok persze nem igen vágnak össze a lengyeli őstelepen Virchow által konstatált vázak doli- chocephal jellegével, mely körülmény szintén bizonyítékát szolgáltatná ama feltevésnek, hogy az európai neolitkori népek közös törzshöz tartoztak. Sőt dr. Forrer az egyiptomi csiszolt-kőkori sirok alapján még azt is konstatálja, hogy az egyiptomi és európai újabb kőkori népek törzse szintén közös s a temetkezési mód és a sirok melléklete alapján azt is bebizonyítja, hogy abban az időben Közép-Európában és Egyiptomban ugyanaz a kultúra virágzott s Közép-Európa és Egyiptom a neolitikus korban összekötetésben állott egymással.

Európa neolit-kori népei azonban nem képviselték kizárólag a dolichocephaliát, amint azt D. K. Classen (Die Völker Europas zür jüngeren Steinzeit. Stuttgart. 1912) feltételezi. Szerinte az Északi és Keleti tenger környékén a hosszufejüek északi ága, a Földközi tenger környékén pedig a déli ága, az u. n. mediterrán-faj lakott. Középütt tartózkodtak a kerekfejüek, főleg a Sevennekben és Alpokban s alpi fajtának is nevezik őket. Északkeletre egész

2