Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914

16

Fekete agyaggal kevert televényes földben helyezkedett el a 170 cm. termetmagassággal biró női váz. A törzs iránya kelet-nyugati volt. Hogy vájjon a zsugorított helyzetű őskori temetkezésnél az arcnak kelet felé való fordítására nagy súlyt helyeztek-e s vájjon ez a napimá- dással állott volna-e kapcsolatban, azt bajos dolog lenne bizonyítani, mivel ugyanegy telepen is ellentétes helyzetű vázakkal találkozhatni, mint pl. a óbessenyői síroknál (Arch. Ért. 1911. évf. ápr. 15. füzet.)

A lengyeli telepen 1888-ban lelt vázak s a szarvasi zsugorított tetemek törzsének iránya meg éppen keletnyugati volt (fej keletnek) s a vázak egy esetben baloldalon, más esetben jobb oldalon fekvők, vagyis nem az árc, de a fejtető esett a felkelő nap felé. A békésmegyei szeghalmi zsugorított vázak észak-déli irányuaknak találtattak, de nem azonos fekvésben valamennyi. (Arch. Ért. 1913. évf. ápr. szám.)

A baloldalon fekvő váz két karja hegyes, szög alatt hajlott a könyökben s a két kézfej az arc előtt pihent. A lábak térdnél hegyes szög alatt hajlók s a térd és könyök egymástól a rendesnél távolabb álló helyzetben voltak, mivel a térd nem a combkonc fején húzható vízszintes felett, de annak alatta helyezkedett el. A koponya a föld nyomása folytán nem oldalt, de merőlegesen ékelődött be a földbe. Az egész vázat, bármily korhadt állapotú is volt, a lehetőség szerint a legnagyobb óvatosággal bontottam ki s fekvését fényképen örökitettem meg. A koponya arci része javarészben elmállott s csak a baloldali járomcsont s a felső állcsont egy kis töredéke maradt meg. Az alsó állkapocs jobboldali ága (ramus) szintén hiányzik. A koponyasüveg több darabra hullván széjjel, úgy kellett nagy fáradsággal összeragasztani, bár igy is hiányos a halántéki s alapi részen. A meglevő részek kranioskopikus vizsgálata alapján a következő jellemző vonások állapit-