Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
— 15 — vakká, sőt ellenmondóvá teszi a sugalmazott egyént. Aki már valamely párt szellemében suggerálva van, vagy mint mondani szokták, politikai meggyőződése kialakult, az a másik pártból eredő igazságot képtelen fölfogni, még ha szinarany is. Gondoljuk meg, ha politikai kérdésekben nem a suggestio, de a belátás vezérelné az embereket, lehetséges volna-e az a nevetséges, de mindennapi tapasztalat, hogy X-párti ur az Y-párti szónoknak minden állítását ostobaságnak, vagy hazaárulásnak tartsa. Lehetséges volna-e, hogy 50 vagy 200 ember minden politikai kérdésben egyetértsen és a saját vezérének (jellemző kifejezés I) minden szavára igent, más pártbéli bölcs politikus minden szavára vagy javaslatára anathemát mondjon. Nem valószinübb-e az, hogy az igazságok épen úgy fölmerülhetnek az egyik, mint a másik párt részéről? Ha a parlamenti tagok belátás szerint cselekednének, minden kérdésben más és más volna a pártalakulás és egy-egy politikai párt olykor csak öt percig, nem pedig ötven évig tartana. Sőt még a választások is máskép, talán sokkal kínosabban folynának le, ha az emberek nem volnának suggerálhatók. A tisztán értelmi inditékok szerint cselekvő ember kétségbeejtő zavarba jutna, mikor a kerület négy jelöltje közül választani kellene. A. jelöltnek csak az adóreform dolgában hive, B. jelöltnek a vámpolitikája tetszik, C. urnák választójogi terve rokonszenves, D-we 1 a sajtó- rendszabályozásban egyezik. Már most kire szavazzon? Bizonyos, hogy az ilyen ember egyik párt igazáért sem menne ölre, se záptojást nem hajigái, mert nem suggestiora cselekszik, hanem esze és Ítélőképessége szerint. Nyilvánvaló, hogy a szó logikai értelmében vett meggyőződés csak az ilyen embernek van, bár a vulgaris fölfogás tehetetlen, kiforratlan
