Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913

— 16 —

meggyőződésű egyéniséget lát benne; míg a fanatikus és dühöngő pártembert törhetetlen, szilárd jellemnek tekinti, holott akaratnélküli bábja a vezér suggestiójának.

Miután a suggestio külömböző fajtáit és rendkívüli hatalmát úgy egyéni, mint tömeghatásaiban ismertettem és rámutattam, mennyi szokványos tévedés származik a suggestio nem ismeréséből, a következő fejezetben az eddig összehordott inductiv anyag fel- használásával megkísértem kipécézni a suggestionak olyan elméletét, ami a neveléstan céljaira legkönnyebben használható, s egyszersmind az előzőekben ismertetett szokáslélektannal is szerves összefüggésben van.

*

Nem csoda, hogy azon rengeteg változa- iheKf0 tosság mellett, mely a sugallás formáiban megnyilvánul, igen nehéz olyan elméleteit kieszelni, amely az összes variánsokat egyforma subtilitással magyarázná. Még aránylag leginkább illeszkednek a tényékhez azon magyarázatok, melyek egészen a felszínen mozognak. Az ilyenek persze semmiféle következtetésre alapul nem kínálkoznak. És mégis a legtudósabb, tehát legóvatosabb lélekbúvárok ennyivel megelégszenek. Ezen categoriába tartozik Bernheim meghatározása, aki pedig, mint a hypnotismus vizsgálatában elöljáró nancyi iskola feje, igen sokkal járult a suggestio tanának tudományos megállapításához. Szerinte a suggestio azon művelet, mely egy képzetet az agyvelőbe bejuttat és azzal elfogadtat. Akár a fülön át érkezik a képzet, mint a sugalló által kiejtett szó, akar a szemen keresztül, Írásnak vagy más látható kifejezésnek hatására, akár spontán emel-