Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913

— 46 —

tizedben 4 tanitónőképzőt létesítettek, s minden fele- kezetnek több tanítónő-, mint tanítóképzője van, ami kétségtelenné teszi azt, hogy különösen felekezeti szempontból a tanitónőképzés legalább is akkora fontossággal bir, mint a tanítóképzés, mert nemcsak tanítónők képzéséről van szó, hanem oly intézetekről, melyek úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból is leginkább megfelelnek a leánynevelés modern gyakorlati követelményeinek.

1877—78-ban 53 tanítóképző volt. 1907—8-ban ezek száma 48-ra szállt alá, mig ugyanakkor a tanítónő- képzők száma hatról egyszerre 17-re emelkedett, s ma 41 tanitónőképző van.

A református egyház 417 tanítónői állásra 4 tanitónőképzőt tart fenn, mig az evangélikus egyháznak —• bár már 1907-ben is 204 tanítónői állás volt szervezve — egy tanitónőképzője sincsen.

De a tanitónőképzők nem csupán és nem kizárólag a tanítói pólyára nevelik leányainkat, hanem a szorosan vett szakképzés mellett olyan intézmények, melyek nagyobb műveltséget nyújtanak, melyekben leányaink gyakorlati ismereteket szereznek, ahol egyéniségük nem a mai társadalom ezer félszegségeivel terhelten, hanem rendszeres elméleti és gyakorlati oktatás mellett alakul ki és majdan nemcsak, mint leendő tanítónők, hanem annak idején, mint anyák is áldást hozóan gyümölcsöztethetik neveléstudományi és egyéb hasznos ismereteiket; ahol megkedvelik a munkát s mint müveit nők, akik nemesen érezni, okosan gondolkozni és helyesen cselekedni tudnak, hagyják el az intézetet, mert a tanítóképző az életnek nevel és az ezen intézetekből kikerültek az ezer sebből vérző társadalom szerény, de öntudatos és munkás tagjai lesznek.