Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
— 47 — Valószínű tehát, hogy ezen indokok késztették egyházi közigazgatásunk minden fórumát már a múlt” ban is arra, hogy tanitónőképző létesítése mellett állást foglaljanak s igy maga az egyetemes közgyűlés is több ízben kimondta már a tanitónőképző szervezésének szükséges voltát.- Sajnos — hagyományos protestáns szegénységünk miatt — ezen fontos és egyházunk szempontjából is valósággal életszükségletet képező intézmény megfelelő fedezet hiánya miatt meg nem valósulhatott, miért is olyan megoldásról kell gondoskodni, mely a tanitónőképző szervezését lehetővé teszi. Tekintve azt, hogy a már említett 5 tanítóképző úgy anyagi, mint egyéb szempontból is határozottan sok, sőt felesleges, legcélszerűbbnek s talán egyedüli módnak a tanitónőképző szervezésére nézve az mutatkozik, hogy a meglevő tanítóképzők közül valamelyik tanitónőképzővé szerveztetnék át. Tekintve azt, hogy a szarvasi tanítóképző-intézetünk minden oldalról van körülvéve hasonló intézetekkel, mig tanitónőképző csak messze földön akad és evangélikus tanitónőképző hazánkban egyáltalán nincsen s tekintve azt, hogy Szarvas az egyedüli hely azon községek közül, melyekben tanítóképző-intézet van és nem határszélen, hanem az ország közepén, tehát bármely vidékről könnyen hozzáférhető helyen fekszik, legcélszerűbbnek mutatkozik a szarvasi tanítóképzőnek tanitónőképzővé való átszervezése. E tárgyban részletes benyújtott és minden előre látható lehetőséggel számoló terjedelmes előterjesztésem behatóan foglalkozik az összes fölmerülhető fontosabb részletkérdésekkel, melyekre nézve már illetékes hatóságok, igy egyes egyházmegyék, sőt maga az egyetemes tanügyi bizottság is mondott vé
