Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
cigarettára gyújtok. Mig ez a cselekvés végbemegy, azalatt a középponti és kerületi idegrendszernek megszámlálhatatlan területei vannak izgalomban olyanformán, hogy a kerületi idegrendszer izgalmi állapotai állandóan a középponti kéregmezők izgalmi állapotaitól kormányoztatnak. Már most azon izgalmi folyamatok között, melyek egy cselekvés megélésekor a nagyagyvelő, kis és nyúlt agyvelő, a gerincvelő és perifériás idegágak között célszerű elrendezettségben és időbeli egymásutánban keresztül-kasul cikáznak, némelyek olyan idegterületeken (a nagyagyvelő tudatos kéregmezőin) villannak keresztül, melyeknek az a tulajdonságuk van, hogy a bennük végbement idegfolyamatok visszamaradt nyomai tudatos alakban (képzetek alakjában) fölidézhetők. Ezen ideg területeket kell úgy tekintenünk, mint az élmény vagy cselekvés lefolyásáról visszamaradt megfelelő képzet- complexum székhelyeit. E szerint minden élménynek vagy cselekvésfolyamatnak egészébe beletartozik a perifériás idegizgalmakon kivül egy olyan agy velői idegfunctio, mely a többi izgalmi folyamatoktól két dologban külömbözik: 1. azzal, hogy bizonyos föltételek közt lefolyásában és felújulásában tudatossá válhatik, 2. hogy a cselekvés vagy élmény mégélésé- hez tartozó izgalmi állapotoknak kezdő fázisát képviseli, vagyis az idegizgalmak innen áradnak szét az együttműködő idegpályák területeire. Ez az idegműködés a cselekvésnek integráns része, bár a cselekvés nélkül is felujulhat, tudatossá lehet, amikor is mint a cselekvés lefolyásának, az élmény megélésének emlékképzete szerepel öntudatunk előtt. Ezelőtt egy órával cigarettára gyújtottam; cselekvésem lefolyásáról akkor is tudomásom volt, s e cselekvés végbemenetelére most is élénken visszaemlékezem:
