Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913

— 22 erre azon idegizgalmak felújulása képesít, melyek a cselekvés megélésekor a nagyagyvelő tudatos kéregmezőin játszódtak le, mint a végbement cselekvés integráns részei’

Határozottan meg kell külömböztetnünk ezen cselekvés vagy élményképzetektől a cse- kÄ!.kmvi- lekvések megnevezésére szolgáló szavak látás vagy hallásképzeteit, valamint a cselekvések szemléletéről szerzett visualis képzeteket. A cselekvés lefolyásáról visszamaradt képzet (a cselekvés-képzet) nem azonos ezen mondat hallási vagy látási képzetével: „Cigarettára gyújtok," sem azon visualis emlékképekkel, amiket saját tagjaim és az igénybe vett eszközök (cigaretta, gyújtó stb.) mozdulatairól a cselekvés idejéből megőriztem. Bár a fölfogás szabatossága kedvéért meg kell különböztetnünk magáról a cselekvésről és annak jelképeiről megőrzött képzetcomplexu- mókát, de a valóságnak megfelelőleg azt is hangsúlyoznunk kell, hogy ezek (a cselekvésnek és symbo- lumainak képzetcomplexumai) oly áthatóan vannak összeszövődve, hogy nem csoda, ha eddig senki sem gondolt elkülönítésükre a suggestio tárgyalásakor. Pedig a cselekvésképzet és a cselekvéssymbolum képzetének együttjárása nem szükségszerű, pusztán a megszokásnak, a végtelen sokszor ismétlődött simul- tán associationak az eredménye. Ámde a megszokás e téren is, mint minden más téren, az öröklött dis- positiok erejével bír, s igy a jelképzetek a cselekvés v. élményképzetekkel oly szoros kapcsolatban, szinte egységben állnak, hogy a cselekvésképzet a szóképzetet, s ez viszont amazt mindenkor fölidézheti. így könnyen érthető, ha a suggestio magyarázói sohasem tartották szükségesnek a suggeráló symbolumképzet és az általa fölidézett cselekvésképzet között, mely