Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
— ÖÖ — határozások alapján sugallásnak kell tartanunk. Azt találjuk, hogy az esetleges járulékok leszámítása után három olyan tényező marad, melynek szerepe minden suggestionál nyilvánvaló. Az élményt*) vagy cselekvést kiváltó képzetcompJexum, ezen képzet- complexumot megragadó figyelem, s a figyelemtől megragadt képzetcomplexumot cselekvéssé teljesítő hangulat. Ez a három tényező a legtöbb suggestionál oly bensőségesen egymásba szövődik, hogy szereplésüket csak a leggondosabb analysis tudja szálára fölfejteni. Próbálkozzunk meg ezzel az analysissel. Tanulmányozzuk, miféle kapcsolat van a Viheti0 suggestio által kiváltott eredmény (élmény és cn,nplex“m- cselekvés), meg a suggestio magvát tevő képzet- complexum között. Akármi legyen is a suggestio által előidézett eredmény: cselekvés, érzékcsalódás, el- alvás stb., a folyamat mindig úgy megy végbe, hogy a suggeráló eljárás a sugallóit egyén agyvelejébe bejuttat (fölidéz) egy képzetet vagy képzetcomplexumot (Uidée introduite dans le cerveau et acceptée par lui. — Bernheim.), mely aztán, később tárgyalandó föltételek szerint, cselekvésre vagy élményre váltódik át. Képzetcomplexum és cselekvés — miféle viszonyban vannak ezek egymással, hogy egyik a másikát közvetlenül fölidézheti? Képzet és cselekvés, vagy más szervezeti functio órási külömböző folyamatok, mint tudjuk, legkiváltkép azért, mert a képzet sokkal kisebb idegterületek izgalmi állapotát jelenti, mint az élmény vagy a cselekvés. Gondoljunk el egy szervezeti functiót, elemezzük annak lefolyását. Tegyük föl, hogy *) Élmény szót a lehető legtágabb értelemben használom; jelölöm mindazon lelki v. testi folyamatokat, amik az idegrendszer közreműködése által a szervezetben végbemehetnek Pl.: érzet, érzelem, ítélet, mozgás, álom mirigykiválasztás sat.
