Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
— 13 — vos, mikor megírja az ártatlan panaceát, s ime az első adag bevételénél már jobban lesz a beteg. Ha ellenben tétovázó hangon, bizonytalankodva beszél, egészen biztos, hogy betege kétségbe esik, még ha nincs is rá oka. Ezért olyan nehéz másokat olyasmiről meggyőznünk, amit magunk se hiszünk, kivált ha nem tudjuk azt a látszatot kelteni, hogy hiszünk benne. Azért a szuggerálónak úgy kell viselkednie, hogy minden szava, minden mozdulata azt a vélelmet ébressze, hogy maga is föltétlenül hiszi és vallja amiről mást meg akar győzni. Ugyancsak, ha valakit akaratunk szerinti cselekvésre akarunk bírni, oly hangon és oly stílusban kell kifejezni kívánságunkat, hogy már a kijelentésből érezhető legyen, hogy a cselekvés végrehajtása magától értetődik és természetes. Mikor az apa igy szól a gyerekének : „Ferkó í Ide hozhatnád a pipámat" — vagy „Nem hoznád ide a pipámat ?" — el lehet készülve az efféle válaszra : „Mindjárt megyek, csak először megkeresem, hova bujt a Mariska." Ellenben határozott hangon szólva: „Ferkó, hozd ide a pipámat" — rögtöni végrehajtást eredményez. Némely szülő igy parancsol a gyereknek : „Miska, mikor lesz már vége a játéknak? Tán nem kell ma tanulni ?" A gyerek persze igy válaszol: „Nagyon kevés lecke van." A parancs egyedül helyes formája : „Miska, vége a játéknak, eredj be tanulni I" A beszéd erejével nemcsak egyeseket, g»u^ogsu' hanem a nagy tömeget is lehet befolyásolni. A népszónok, ki egyszerre sok embert akar megnyerni fölfogásának, nem is nélkülözheti a suggestiót. A tömeget logikai érvekkel nem lehet hangulatra bírni. Harsány, követelő hang, parancsoló erély, a beszéd céljához igazított arcjáték, heves taglejtések, minden
