Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913

14 okoskodás kerülése, ezek a szónoki suggestio eszközei. Innen ama általánosan ismert tény, hogy a népparlamentek tele vannak félmüveit, középszerű képviselőkkel. Természetes is, mert tudós elme nem igen volna képes ama üres szólamok elpuffogtatására, indulatos kiabálásokra, nagyhangú és szélsőséges állitások özönére, amivel a nép hangulatát föl lehet kelteni. A szónoklat suggestioját jelentékenyen fokozza az a körülmény, hogy a jelenlevők valamennyien némán figyelnek avagy helyeslőleg közbe rikoltanak, s ezzel azt a mellékes suggestiot ébresztik, hogy a beszélővel mindnyájan egyetértenek. Ezért lassankint a máskép vélekedők is megpuhulnak, mert a többinél senki sem akar ostobábbnak föltűnni. A politikai pártok is az érdeken kívül kizárólag a tömegsuggestionak köszönik létüket. Csakhogy politikai nyelven az abnor- mis mértékű suggestibilitást, ami pedig mindig gyönge kritikai képesség jele, törhetetlen elvhüségnek, a tö- megsuggestio hatását pedig politikai meggyőződésnek nevezik. Hogy a tömeg milyen észnélküli eszköz a tömegsugallók kezében, még ha magát intelligensnek tartja is, kiki belátja, ha gusztusa szerint egy-egy politikai párt viselkedésére gondol, kivált a tüzesebb huzavonák idejéből. Valaki azt az ellenvetést tehetné, hogy a politikai szónok beszéde mindig csak a saját páitfeleire hat, mig az ellenpártot vagy hidegen hagyja, vagy ellenmondásra ingerli, holott a suggestiv hatásnak, ha ilyesmiről szó lehet, mindenki egyformán ki van téve. Epen ez a döntő bizonyiték a mellett, hogy itt tömegsuggestioval, nem pedig logikai meggyőzéssel van dolgunk. Az eredményes sug- gestionak, mint később látni fogjuk, az a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy az értelmi működést disso- ciálja, az ellenkező hatású suggestiók iránt süketté és