Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913

— 137 —

szervezés tervének helyességét és fíllérnyi kiadás nélkül lenné meg a várna-várt tanitónőképző. (20—23)

ad. IV. Melyik Intézet szerveztessék át tanítónőképp zővé? Miután a tanítónőképzővé átszervezett intézet lenne ev. egyházunk egyetlen tanitónőképző je, kívánatos, hogy az ország egy részétől sem legyen túlságosan távol és hogy egyházunk hívei azt az ország bármely vidékéről lehetőleg könnyen megközelíthessék. (24)

Leányokról lévén szó, a fenti állítás kétszeresen indokolt. (25) E szempontoknak egyedül a bányai egyházkerület szarvasi tanítóképzője felel meg. (26)

Egyházunk, vagy egyházkerületünk érdekei nem mondanak-e ellent e tervnek ? E terv egyéb indokai. (27—28)

ad. V. Az átszervezés lehetősége. Az átzzervezés esetén az intézet beléletére vonatkozó ügyek. (Tanári kar, stb. 29—31.)

Esetleges átmeneti intézkedések. (32)

Normál költségvetés az átszervezés esetére, mely szerint a mai kiadással szemben a fentartó egyházkerület évi 1070 K-t takarít meg. (33)

ad. VI. A küszöbön álló uj intézeti épület építése a tanítóképzőnek nőképzővé való átszervezése szempontján ból. Eddigi intézkedések az építkezésre nézve. (34)

E kérdés kapcsolódása intézetünknek tanitónőképzővé való átszervezésének kérdéséhez. (35)

b) Az előterjesztés.

I.

Történelmi előzmények.

1. Ev. egyházunk századokon keresztül megbecsülhetetlen szolgálatokat teljesített a hazai népnevelés ügyének s e tekintetben oly múltra tekinthet vissza, mely büszkeséggel tölti el keblünket. — Őseink áldozatkészsége tette egyházunkat örökössé, az ősök kitartása tette egyházunkat a nemzeti kulturális haladás egyik legtekintélyesebb tényezőjévé s ma, amikor a folytonos fejlődés, a szüntelen, erőteljes haladás, nehéz feladatokat ró egyházunkra, annak teherviselő képességére, számolnunk kell a helyzettel, számolnunk anyagi erőinkkel, hogy megtarthassuk mind azt, amit őseinktől örökségképen átvet-