Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913

— 12 —

gogiai szerepének vizsgálatánál. A már kifejlődött gyűlölet vagy utálat érzése is módosítja az idegen részről eredő befolyást. Akit gyűlölünk, annak minden állítását valótlannak, ostobának tartjuk, kívánságaira pedig mindig ellenkezőleg cselekszünk. Az ilyen embernek minden törekvése ellenkező befolyással érvényesül lelkűnkben, mint amire igyekszik. Csak azért is máskép hisszük, csak azért is máskép tesszük, bármire akar bennünket rávenni az illető. Ez is suggestio mert nem megfontolásból teszünk igy vagy úgy, hanem külső indításra.

Aki azt akarja, hogy szava hitelre, akarata kivitelre találjon, szóval pozitív eredményű suggesztiora törekszik, annak határozott, komoly hangon, értelmes hangsúlyozással, velősen kell beszélnie. Áradozó, szószátyár terjengés, lágy, reszketeg hanghordozás, a kifejezések és állítások bizonytalansága s ellenmondásai szintén sugalló hatásúak, de negativ irányban, t. i. kételkedésre és ellenmondásra késztetnek. A korábban szerzett renommée maga is közreműködik a sugallásban: komoly, igazmondó embernek köny- nyebben hisznek az emberek, még mikor valótlanságot állít is, a hazudozó állításaiban pedig még akkor is kételkednek, ha véletlenül szinigazságot mond. Azért az olyan embernek, aki hatalmi eszközök híján tartósan akarja környezetét befolyásolni, nagyon vigyázni kell becsülete jóhirére. Mindamellett, mint mondtam, a beszéd kivitelére is vigyáznunk kell, ha célszerinti hatást várunk tőle. Az orvos, mikor meg akarja nyugtatni az aggódó beteget, ellenmondást kizáró, határozott hangon utasítja vissza patiense aggodalmait. Ideges természetű fájdalmaknál sokszor nem is az orvosság gyógyít, hanem az orvos suggestioja. „Ez az orvosság föltétlenül használni fog," mondja az or-