Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1909

— 12

kányi mondását a tanítókra nézve, hogy „a fejlődés martyrok vérével táplálkozik'1. A szociológiával a tanítóképző tantárgyait tehát ne szaporítsuk, mert hisz igaza van Smiles Sámuelnek, hogy „az agyat nem lehet fiatal korban a testi egészség komoly sérelme nélkül túlterhelni“ s ha mégis túlterheljük az érjük el vele, hogy a sok mindenféle tantárgy világos ismeretek helyett egy olyan zűrzavaros kháost támaszt a kimerült agyban, a mi inkább káros, mint hasznos s a gyengült fizikumú tanitó Vundt psicho-fizikai parallelismusa alapján beteges érzelmek, beteges eszmék felfogására s fásult közönyre felette hajlamossá válik s ő lesz a legelső, a ki az elégedetlenek sorát megnyitja.

A szellemi kiképzés túl hajtása ép oly hiba, mint annak hiányos megvalósítása. Nem kell aggódnunk a miatt, hogy a miveit nyugattól messze elmaradunk, ha a tanítójelöltek szellemi kiképzésénél megszorításokat alkalmazunk Hiszen kitűnő példa erre a porosz tanítóképzés, a mely csak három évre terjed s a gyakorlati kiképzésre fektetvén a legfőbb súlyt, vele szemben a magyarországi tanítóképzés, a szellemi fejlesztést illetőleg jóval felette áll. Más kérdés aztán az, hogy nem-e lenne helyesebb nálunk is az elméleti paedagógusok helyett kitűnő gyakorlati tanítókat képezni a tanitó-kép- zőkben ? Ha tehát a szociológiát, mint rendes tantárgyat összefüggő heti előadások alakjában nem is adnánk a tanítóképzőkben elő, de az egyes tantárgyak körében sikerrel volna közölhető a növendékekkel, különösen a történelemmel és a természettudományokkal kapcsolat- bau és pedig azért, mivel a XX. század sociális mozgalmai főleg gazdasági kérdések körül csoportosulnak. Hiszen ha egyórás tantárgyként fel is vennők a szociológiát, maga a társadalomtudomány oly tágkörü s még teljesen körül nem határolt s ki nem forott tudomány,