Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1909
10 gazdasági életének is fejlesztője s előmozdítója legyen. Szomorú jelenségképen tapasztalhatjuk azt, hogy a legtöbb tanító teljesen meg van győződve arról, hogy kötelességei szigorúbb értelemben csak az iskolán belül vannak s teljesen eleget tett társadalmi kötelességének is avval, ha az iskolán belüli teendőket ponosan és lelki- ismeretesen elvégezte. De ugyanezt tapasztalhatjuk a tanárság körében is. A tanító nagy és nemes hivatása sok esetben szürke, fárasztó hivatali funktióvá zsugorodik össze nagyon sok tanító ember felfogásában Az ideális, apostoli feladatát mintha kiölné a tanítóság leikéből a merev formaiságok között élő szürke hivatalnoki szellem. Puszta, rideg kenyérkereseti pályának tekintvén állását, tanítói tevékenysége a tanítási órákon túl azt hiszi véget ér. Pedig a hivatásos pedagógus teljes munkát csakis akkor végez, ha nemcsak a nép gyermekeit, de magát a népet is a társadalom fejlődését elősegítő nevelésben és oktatásban részesíti. A tanítók improduktív, gépezetszerü munkásságának okát korlátolt javadalmazásával járó örökös elégedetlenségén kívül részben a nagyon hiányos tanítóképzésben kell keresnünk. Hogyan kívánhatunk átlagos tanitóemberektől szociális érzéseket s az érzésekből támadó értelmi tevékenységet, ha ily irányú kiképzést a tanítóképzőben nem nyernek ? Az átlagon felül emelkedők kinn az életben pótolják eme hiányokat, de az átlagban levők a társadalmi átalakulásokban csakis ott lépnek fel aktiv szereplőként, a hol a saját legszűkebb érdekük készíti fellépésre. A tanító teljesen a nép körében élvén, főleg kisebb vidéki és tanyai helyeken, a néppel állandó kontaktusban á llván a népnek hozzá fűzött bizalma, intellektuális dolgokban már csak azért is legerősebb, mivel ismeri
