Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1906

sal, hogy végezzen csak a gimnáziumi tanuló VI. osztályt s majd szélesebb alapon nyugvó előképzés után a

VII. és Vili. osztályból sorozza be a tanítóképző az ő növendékeit s bővítse ki a gimnáziumra fölépített első évi theologiai tanfolyammal tanítóképzőjét a fenntartó egyházmegye, hol leendő papok és tanítók együttes vezetés mellett tanuljanak általános mivelődést adó tantárgyak mellett olyan szaktárgyakat, melyeket a papnak, mint a népiskola leendő ellenőrének s a tanítónak, mint a népiskola leendő vezetőjének egyaránt tudnia kötelessége.

A gimnáziumi tanárok minden külön díjazás nélküli lelkes vállalkozása, szerencsésen meginditá az ekkép újra szervezet szakintézet életét. Haviár gondolata és reménye az volt, hogy a nagybányai ág. h. ev. egyházkerület az egyetemes egyház bevonásával idővel theologiai szakiskolát fog fenntartani Szarvason, ha tapasztalja, hogy a további szervezés magva az egy évi theologiai tanfolyamban elég életképesnek bizonyul. Azonban Haviár halálával e kísérletezés is sírjába dőlt. A kerület, bár 1865-ben örömmel vett tudomást a Szarvason keletkező felekezeti tanítóképzőről, sőt közgyűlési határozattal kimondotta, hogy ezen szükséges szakiskolát anyagilag és erkölcsileg támogatni kész, később visszariadt azon áldozattól, melyet Szarvason létesítendő theologiai intézet évi fenntartása igényelt volna.

Ekkor ismét vissza húzódott a tanítóképző a gimnázium körébe. Legfeljebb annyiban történt változás, hogy időnyerés kedvéért a tanítóképző az V., VI., VII.,

VIII. osztályokkal volt kapcsolatba hozva úgy, hogy a latin, görög és mathesis tanulásától a tanítóképző növendékei felmentettek s az igy nyert tanórákban szaktárgyaik8