Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939

kilométert tesz meg gyalog, sárban, esőben, fagyban, gyakran tölti az iskolában étlen-szomjan az ebéd idejét, mert szegények a szülei és ö igyekszik rajtuk segíteni, mert lelkesedik a tanulásért*. Ez a tanártípus őrködött a legéberebbül azon, hogy veszendőbe ne menjen a régi magyar közmondás : „Rongyos dolmányban, foltos ruhában sokszor van okos legény“, de egyúttal az se, hogy „üres fazék kong leghangosabban“. A kérkedést, dicsekvést kérlelhetetlenül üldözte, a szerénységet a legszebb erények egyikéül ismerte el. „Az igaz míveltség külső nyilatkozása — vallotta 1856-ban Haberern Jonathán — illedelem, ildomosság, szerénység és mértéklet“. Tatay pedig 1864-ben az esperességi gyűlés előtt bevallotta, hogy az iskola szép virágzásának fokmérőjéül nem a tanulók nagy számát, de a köztük uralkodó tevékeny szellem mellett azok szerény magaviseletét tekinti. Ennek a tanártípusnak tudható be legelsőben, hogy oly sok egyszerű származású fiúban elrejtett érték lett kiaknázva és megmentve a köznek, az egyháznak, a tnzának, a tudománynak.

Mert ősi iskolánk egyik legfőbb büszkesége a jelesek azon hosszú sora, kik falai közül kerültek ki. Sokaságuk, nagy számuk megint egy újabb hagyomány létezését tételezi fel, szükségszerűen. Ebben az iskolában különös szuggesztív hatással tudtak lenni a tudományok, a művészetek, a testi és lelki pallérozottság iránt való lelkesedés felkeltésére. Hány tudományos és közéleti nagyság emlegette és emlegeti máig hálásan azt a szellemet, mellyel jeles tanárai beléje csepegtették a szépért, jóért, a tudásért való lelkesedést! Természetes és jól kiismerhető okai vannak e szellem hagyománnyá szilárdulásának. Vajda Péter, Ballagi Mór, Greguss Ágost, Haberern Jonathán, Domanovszky Endre, Dorner József — hogy csak a legismertebb neveket említsük, országosan elismert világító fáklyái a magyar tudományosságnak és irodalomnak ! Hatásuk a tudományukért hevtilő szellem ébrentartására részint közvetlen, részint közvetett volt. 1914-ben, időelőtt elhunyt egyik rendkívül törekvő kartársunk számtalanszor említette azt a hatást, melyet azon körülmény gyakorolt reá, hogy ilyen tanároknak tanárutódja ! Átszármaztatott, azaz közvetett hatás, de éppen, mint ilyen példázza a legvilágosabban a tudományok terén működött carlylei hősök történetcsináló erejét.

így jött és dolgozott és távozott 137 éven át iskolánknak az a sok munkása, kiknek munkája megépítette a mi iskolánk hagyományát. Ősről utódra, nemzedékről nemzedékre szállottak azon elvek és tanok, melyek itt-tartózkodásuk alatt egyéniségük s a körülmények együttes termékeiként születtek meg. Külön-külön dolgoztak, más és más korban és mégis együttes, közös munkát végeztek el. És 'közös munkájuk nyomán kialakult egy, majd másfélszázéves szarvasi diáktípus, illetve a

27