Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939

volt szarvasi diáké, ki már kész emberré érett. És áll előttünk, szülők, tanárok előtt, hogy beszámoljon arról, mi lett belőle azon nevelés alatt, mely a szarvasi gimnázium hagyományaival ment végbe. Ideálisan, a szónak százszázalékos értelmében úgy, ahogy azt elképzelni szeretnénk, ahogyan a legkedvezőbb körülmények között kifejlődnie kellett.

Ez az ideálisan fejlődött volt szarvasi diáktípus valláserkölcsi alapon álló jellemtípus, ki ragaszkodik hitéhez, egyházához ; kinél a jóratörekvést elsősorban lelkének ilyetén berendezettsége mozgatja. Szelíd és engedékeny, embertársait megbecsülő, testvéries. Izzó hazafi, áldozatkész az önfeláldozásig. Az élettől nem vár örömöket, tehát megelégült és boldog. Ember és ember között nem tesz különbséget, csak azt, amit a jószándék és jóigyekezet állít fel. Szerény és egyszerű. Lelkesedik szépért, jóért. Hiánytalanul betölti hivatását.

A szarvasi gimnázium hagyományai alatt nevelődött embernek ilyen embertípussá kell alakulnia. Ez az a legfelsőbb fokozat, melyet a hagyományok tökéletes működtetése nyomán elvárhatunk. Eszménykép, mely elvitázhatatlanul közös eszményképe szülőknek és iskolának, mely tehát alkalmatos arra, hogy a családi és iskolai nevelést közös nevezőre hozza. És így szeptemberben, annak a bizonyos tanulók szeptemberének adhat pillanatnyi szomorkás hangulatot a szülői háztól való időleges elszakadás, de el kell hogy maradjon szeptemberi jellegéből az az aggodalmaskodás : vájjon a kitűzött cél felé a szülők által épített útról nem tér-e le a tanuló ?

Nem fog letérni, csak az ősi hagyományok nyomán haladjunk !

És csak bátran haladjunk azok nyomán. Elmúlt ugyan az az idő, amikor iskolák önállóan tűzhettek ki maguk elé pedagógiai elveket. Ma erős megkötöttség van a középiskolai oktatásban, csakúgy, mint mindenben a világon. Azonban abban az eszményben, melyet a szarvasi gimnázium évszázados fejlődése alatt magának kialakított, ott találjuk szinte mindazt az alkotóelemet, mik a modern középiskolai eszménynek alkotóelemei. Iskolánk eszményeinek két fő alapkövét: a vallásos és hazafias alapvetést, szinte abban az alakjukban, ahogyan azok a modern középiskola előírt követelményei között fennállanak. A mai középiskolai törvény szerint a „magyar középiskola feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltséghez juttassa, s az egyetemi és más főiskolai tanulmányokra képessé tegye“. Az ezen évben készülőben lévő új ev. rendtartás szerint pedig : „Az ev. egyház középiskoláinak célja az, hogy növendékeit a magyar haza és az ev. egyház öntudatos és hű tagjaivá nevelje“, az 1934-i, azaz itt ismertetett törvénycikknek megfelelően kiképezze. És így, ha a mi régi hagyományainkhoz ragasz-