Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939

megpróbálta azt a munkát, mit azok számára születésüknél, körülményüknél fogva kijelölt a sors. Hiszen nincs jobb orvosság arra, Mélyen Tisztelt Közönség, hogy, ahogy ma mondanánk, szociális érzék fejlődjék ki bennünk, mint megpróbálkozni azon egyszerű emberek munkájával. Menjünk csak ki, s fogjunk ásót vagy kapát és próbáljuk végigcsinálni munkájukat, majd akkor megtudjuk, mit köszönünk azoknak a kérges- tenyerű polgártársainknak 1

A szegénységnek, a magárautaltságnak abban a korszakában a szarvasi tanárok legnagyobb része átesett ezeken a tanulságokon. Megpróbálta azt a munkát és végezte, nemcsak sportszerűen, de anyagi szükségből is. Azt hiszem, vannak sokan hallgatóim közül, kik hallottak már a jó Sarlay bácsiról, az indigógyártási kísérleteiről európaihírü szarvasi tanárról, amint délutáni órájára jövet letette a magával hozott kantát, meg kapát az iskola folyosóján, aztán megtartva tanóráit, vette és vitte azokat ki a karján dinnyeföldjére. Ma sokan megmosolyogják az ilyesmit. Pedig üdvös hatásoknak egész sorát eredményezte ez az egyszerű, szinte rusztikus gesztus. Mert a Sarlay-féle tanárok hatása alatt a munkának, s azon keresztül a munkásnak megbecsülése, az egyszerű, reális, okos gondolkodás, a csak a lényeget tekintő, s a formát leértékelő ítélet, a józanság, puritánság erényeinek a tanulók vérébe plántálása is hagyománnyá lett. Ennek a hagyománynak hatása alatt állottak azok a derék, híres szarvasi tanárok, akik szokásaikban spártaiak, erkölcsi felfogásukban, egész jellemükben rómaiak, kik lelkesedtek az igazért, ostorozói voltak a hamisnak, a látszatnak. Ennek hatása alatt is alakult ki azon hagyományos szarvasi tanártípus, mely önmagával példázta a derék, az igaz-embert és minden emberi törekvésnek egyedüli kritériumául a jószándékot tette. Jó igyekezetei, szorgalmat követelt a munkában; ha sikere volt a jó igyekezetnek, örvendetes tényként fogta azt fel, ha nem volt sikere: a munkás felé nyújtotta segítő, biztató kezét, mert a sikertelenség nem az igyekezet hiánya miatt következett be. Szigorúan megkövetelte a munkásságot, akár Solon, ki a nemdolgozókat kész volt törvényszék elé állítani. Hiszen a munka legfőbb ellenszere a bűnnek, a tétlenség viszont annak egyik leggyakoribb okozója, s a legnagyobb hiba minden körülmények között a sikert állítani fel értékmérőül. A derék gondolkodású, becsületes, szépért, jóért, tanulásért lelkesedő tanulót ez a tanártípus különös örömmel és szeretettel üdvözölte, azt például társai elé állítani volt legfőbb törekvése. Iskolánknak egyik, 16 évvel ezelőtt meghalt tanára ebédre hívogatta magához az egyszerű szarvasi parasztháznak azt az egyszerű gyermekét, félszeget és bátortalant, kinek igyekezete, becsületessége és szép előrehaladása az ő tanulói ideálját képezte. „Ez az a típus — mondogatta —, melyet szeretek. Látjátok, ez a Mányik Pali naponta kétszer, sőt négyszer négy

26