Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939

gulatnak, mely akkoriban a protestánsok között országosan uralkodott. Létkérdésnek tekintették a támadás visszaverését, s elképzelhetjük, micsoda áhítatos figyelemmel lesték a vezérek minden lépését, mint forrott hozzá a lelkekhez elválaszthatatlanul a dacos ellenállás szelleme. Azon dacos ellenállásé, mely egy tradíciót épített fel. Mely épúgy megerősítette itt az eszméhez való ragaszkodást, mint valaha az őskeresztyének vadállatok ketrecében való kínoztatása, annak elszenvedése, a szörnyű kínzásokkal szemben tanúsított mártír-ellenállás a Krisztus vallásához való ragaszkodást. Évtizedeknek ilyen eseményei között valóságos templommá lett így az ősi iskola, hol vallásos alapon neveltek erkölcsös és tudós emberekké papi lelkületű tanárok.

Ám iskolánk tradícióinak kifejlődését kutatva, most egyszerre, át- menetnélkül kell elvezetnem hallgatóimat egy, az előbbitől igen-igen távoleső területre. A templom áhítatától a csataterek zordságába Az orgona- és harangzúgás hangjai mellől az ágyúdörgés, halálhörgés hangzavara közé. Abba a rövidke, de lelkes és romantikus, szép korszakba, melyet már a múltszázad második felében kezdtek „a nagy év“-nek nevezgetni. 1848-ban vagyunk, azokban az izzó napokban, mikor ifjúságunkat elragadta a márciusi szellő. Majd a Branyiszkók, Isaszegek forró napjaiban. És előbb ott látjuk a szarvasi utcákon a kicsi, tízéves Benka Gyulát, amint honvédcsapatok vonulását nézi, s lelke színültig megtelik rajongással egy olyan eszméért, melyet akkoriban még csak homályosan, nem annyira meg értett mint inkább csak m egérzett. De ez az érzelem azután valami olyas hatással volt reá egész életére, mint a 9 éves Bérangerre, a franciák későbbi nagy költőjére a Bastille bevételének, a francia szabadság hajnalhasadásának látása. Hatása alatt egész életére a szabadság bajnokává lett tollával.

Majd kitárul, bővül a kép: tábori élet változatos jelenetei vonulnak fel emlékező lelkiszemeink előtt. Jelenetei és alakjai. És nézzük őket, és megismerjük közöttük Ballagi Mór, Greguss Ágost, Sarlay János, Szendy György és mások oly ismerős alakjait. Ősi iskolánk tanárait. Látjuk, amint egész odaadással szolgálják az ügyet, fegyverrel, vagy másképpen, aztán üldöztetést szenvednek érette. Vajon milyen emlékeik maradtak meg a nagy évből ? Rideg napirendre-téréssel tudtak-e tovább haladni a megváltozott idők megváltozott körülményei között ? Milyem emlékek rajzottak körülöttük, amint a harcizaj elültével békés tantermek katedráiról szólották az ifjúsághoz ? Mit tanulhattak tőlük ? Mi lett hagyománnyá sziikségképen, már csak az ő hatásuk alatt is ? Úgy érzem, hogy ezekben a kérdésekben már a válasz is benne van. De kivételesen lelkes, kiváló magyar hazafiak egész sora működött itt 137 esztendő alatt. Hatásuk alatt hagyománnyá lett az izzó hazafias szellem. A faj, az ország

24