Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1938

Erre a célra kiválóan alkalmasnak találták az első órán a számolást. Ilyenféle számtani feladatokról van szó :

1+2 = 3 (eins und zwei ist drei),

12—5 = 7 (zwölf weniger fünf ist sieben),

8x2 =16 (achtmal zwei ist sechzehn),

14:2 = 7 (vierzehn durch zwei ist sieben).

Ezeket sem lefordítanunk, sem magyaráznunk nem kell, mert a számok nemzetközi jelek, melyek mindenütt ismeretesek. Nyelvtani magyarázatot csupán az ist követel, de ez sem okozhat a gimnázium harmadik osztályában, két évi latinnyelvi tanulás után nehézségeket, minthogy még hangalakjában is csaknem azonos a latin est-tel. Húsz számnevet és öt szócskát kell tehát az első órában egyes tanulókkal és kórusban különböző kombinációkban gyakoroltatni, mert hiszen összeadás, kivonás, szorzás és osztás a legkisebb szókincs mellett is a variációk megszámlálhatatlan lehetőségét nyújtják. És ezeknek a számolási gyakorlatoknak nem is kell mindig utánzásokra korlátozódniok. A „Wie viel ist... ?“ kérdéssel egykettőre önálló megszólalásra fogjuk bírni a növendékeket, minthogy itt csupán nyelvi teljesítményről van szó, a számtani feladat megoldása már nem probléma. Az ilyen számolás a fonetikai bevezetésen kívül már az első órán is lehetővé teszi a tanulóknak önálló tevékenységét a német nyelvben, azonkívül azzal a lélektani nyereséggel is jár, hogy a tanuló már az első óráról is azzal a tudattal távozik, hogy már is tud egy idegen nyelven számolni. Erre a lélektani nyereségre számítanak különben azok a szakemberek is, akik az első órán a magyar köznyelvben használt német jövevényszavak összegyűjtését ajánlják. Hogy ezeken a szavakon sem a német kiejtést, sem a hangsúlyt nem tudjuk szemléltetni, az nyilvánvaló. Különben is mindig a mondat (nem a szó) legyen a tanítás kiindulópontja.

Miután az első órán ezekkel a beszéd- és hallásgyakorlafokkal előkészítettük a talajt a német nyelv számára, megkezdhetjük már az „igazi“ munkát is, amelynél alapelvünk a mondat- és szóalak tekintetében az, hogy a könnyűtől a nehéz felé, a szókincs terén pedig a közelfekvőtől a távolabbi felé, a szemléletestől az elvont felé haladjunk, hogy a legegyszerűbb eszközökkel a lehető legnagyobb beszédkészséget érhessük el.

A legegyszerűbb mondattípus az, amelyben alany és főnévi állítmányi kiegészítő van. A legtöbb tankönyv ezért ilyenféle mondatokkal kezdődik : Das ist der Tisch, . . . der Stuhl, .. . die Tafel stb. Igaz ugyan, hogy ilyen módon megismeri a tanuló a környezetében lévő tárgyak német neveit, beleillesztve egész mondatokba — a nélkül,

12