Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1938

hogy az anyanyelvél segítségül kellene hívnunk, mert a tárgyak szemléltetés által pontosan meghatározhatók; a határozott névelő használata azonban olyan akadályokat állít a tanuló útjába, hogy helyesebbnek látjuk az első megértetés kiindulópontjául más mondatokat alkalmazni. Mert a tanulónak így nemcsak egy sereg idegen szót kell tanulnia, hanem minden egyes szónál fontolóra is kell vennie, hogy vájjon annak a szónak a névelője der, die vagy das-e, a gondolkodás azonban gátolja a természetes beszédösztönt, amelyet pedig épen az első órákban, mindenképen támogatnunk kellene. Egyelőre tehát olyan mondatokat kell keresnünk, amelyekben a határozott névelő nem fordul elő. Minthogy a németben a személymegjelölések névelő nélkül állanak, közelfekvő az a gondolat, hogy a fentebb említett mondattípust (alany főnévi állítmányi kiegészítő) így alakítsuk át: Das ist Herr xy ; das ist Frau v. Fräulein Z stb. Ezekben az egyszerű mondatokban nyelvi nehézség nincs, mert az állítmányi kiegészítő is könnyű és gyakori főnevekből áll, melyeknek használata az adott helyzetekből természetesen következik. Ezekkel a gyakorlatokkal még ugyanazon az órán összekapcsolhatjuk az ilyen mondatokat: Herr Lang ist ein Prefessor, Herr Dörnyei ist ein Schüler, Fräulein Lelkes ist eine Schülerin. Ezekben változatlan marad az eredeti mondatalak, az előző gyakorlatok kiegészítői alanyokká lépnek elő, a tanuló szókincse főnévi kiegészítőkkel bővül, de megjelenik az első nagyobb nyelvtani nehézség, a határozatlan névelő. Ennek azonban az az előnye, hogy itt a tanulónak csak két alakot (ein, eine) kell megjegyeznie, amely mégis kifejezi a három nemet. Részletesebb magyarázatra azonban nincsen szükség, minthogy olyan főnevek mellett áll, amelyeknek nyelvtani és természetes neme azonos.

Ennek a mondatalaknak begyakorlásához kapcsolódhatik vagy a cselekvő ige használata, betanítása (Herr D. schreibt, Fräulein Z. schreibt, ein Schüler schreibt) vagy pedig a határozott névelő bevezetése. Ha a der, die, das névelővel később ismertetjük meg a tanulót, az még nem jelenti azt, hogy a vele kapcsolatos nehézségek maguktól megszűnnének. • Ha mór így áll a dolog, azt is mondhatná valaki, hogy mégis helyesebb lenne mindjárt az első órán túlesni a dolog nehezebbik részén, a határozott névelőn, amely mindenképen megnehezíti a német nyelvel. Ha mégis a fokozatos bevezetés mellett döntenek: 1. főnév névelő nélkül, 2. határozatlan névelővel és 3. határozott névelővel, — az azért történik, mert tapasztalati tény, hogy könnyebb tárgy kevésbbé veszi igénybe a tanuló gondolkodóképességét, hanem lehetővé teszi, hogy teljes figyelmét a hallásra és beszédre fordítsa. De a német tanításnak egyik főkövetelménye az is, hogy csak valóban beszélt német nyelvet tanítsunk és már

13