Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1934
19 Egész lényét uraló valláserkölcsi dogmák hozatták tehát vele első nagy áldozatát,amikor feladta az ifjú éveiben álmodott békés életet és az addig annyira rettegett revolució útjára lépett. És ettől kezdve élete útjai a kötelességteljesítés köveiből épültek meg. Nagyszabású látvány: mint vezetnek egy nagy nemzeti mozgalom legfőbb irányító szálai a legtökéletesebb dogmák felé ! Mint kormányozza a vezért lépéseiben az Isten, mert hiszen ezek a dogmák, a keresztyén etika szerint nem egyebek Isten akaratánál 1 Alig is találunk Rákóczi legfőbb vezéri lépései között olyat, amelyik szembeszállt volna ezekkel. Tudatosan sohasem helyezkedett szembe azokkal. „Távol volt tőlem úgy a dicsőség, mint a magasabb méltóság vágya, avagy a korona elnyerésének kívánása. A gazdagságot megvetettem, egészségemet, életemet ... a közjónak mögéje helyeztem.“ — Oly szavak, amelyek őszinteségének kétségét az események sokszorosan eloszlatták. Kétszer felajánlották neki a lengyel koronát, de nem fogadta el, mert hát „a lengyel korona megett állott a hazaszeretet“ s amannak dolgai „a két ország helyzetéből megérthető okok miatt össze nem fértek a magyar háborúval.“ Se az erdélyi, se a magyar fejedelemséget nem kereste, de elfogadta, mert hazája felszabadítása nélkülözhetetlen eszközének tekintette. Iratai telve vannak saját vélt hibáinak, inkább csak tévedéseinek őszinte beismerésével s a mások hibáinak mentegetésével. „Azok közül, — írja — akik katonai tisztségeket viseltek: egy sem vala, ki szigorú, de igazságos büntetést ne érdemlett volna parancsaim elmulasztása miatt; s bizonyára, nagyon sokszor meg is kapták volna, ha tudatlanságuk s más egyéb esetleges hibáik ki nem mentik vala őket.“ Más szóval: a szándék büntetendő, de nem a fogyatékosság 1 Neki, ha voltak hibái, azok csak erényei lehettek, melyek a kudarcokat fölidézték. Túlságosan bízott néha az emberekben, bizonyára, mert a saját magasabbrendű lelkiségét másokban is feltételezte. De az én — nála mindig csak utoljára jött számításba. Amikor felülről megkínálták a békével, nem fogadta el, mert csak az ő személyének bántatlan- ságát garantálták, ellenben „a törvények megtartásának minden biztosítékául egyedül az annyiszor megszegett királyi szót kell vala elfogadni.“ A nyolc évig tartó harc tengernyi szenvedése, csalódása nem lankasztotta, de megedzefte hazaszeretetét. A keresztyén erkölcstan dogmái tántoríthatatlanná tették. így hozhatta meg 2'
