Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1931

— 6 —

Fontos eltérés még a szóvégi régibb (é)n fejlődése. Ez a kalaznói nyj.-ban csak r után maradt meg, egyébként -a felel meg neki (Schäfer i. m. 65 §.). Mezőberényben minden esetben a-\é lett: andta, akra, kfaara naara ,andern, ackern, gefahren, waren'.

Alaktani tekintetben csak jelentéktelen pontokban tér el nyj.-unk dunántúli rokonaitól. (Pl. a hun ,haben' ige ragozása a jelenben: sg. 1. hun, 2. host, 3 hot; plur. 1. 3. hűn 2. Kát. A szem. névmás semleges 3. személye ens ,es‘.) A nyj. helyének megállapítása végett fontos tudnunk, hogy 1. az igék plur.-a nem egyenlítődött ki az 1. és 3 személy javára, továbbá 2. az igék part. perf.-a nem vesztette el -a végződését. Ezt a két sajátságot azért kell külön hangsúlyoznunk, mert a nyj. őshazájának keresésénél igy kiesnek a Rajna balpartján fekvő tartományok.

A szóképzés terén csupán annyit említhetek meg, hogy a kicsinyítőképző, miként a középnémet nyj.-okban mindenütt, — %d, a plur. azonban — ar/ßr : piipxe plur. piivar/ßr ,Bube‘ fiú; stiiha plur stiilaryßr ,Stuhl'; de maátya plur. määtxar és m'áérxar. Szóvégi spiránsok után -i a deminutivum : haizi, tisi, pisi, kääsi, plätsi ,Häus-chen, Tischchen, bisschen, Ziege, Plätzchen.' A plur. szintén - a~xar : kensi plur. kensarxar ,Gans‘.

Ezen nyelvi sajátságok leírásával és a fentebb már említett és tudományosan is tárgyalt rajnai frank nyj.-ok ismeretével próbáljunk megfelelni a nyj. eredetének és kifejlődésének kérdésére. Ha nyj.-unkat Németország egy bizonyos vidékére sikerül elhelyeznünk, akkor egyben megtaláltuk azt a területet is, melyről a telepesek jelentékeny része származik. Azt azonban egy pillanatig sem szabad hinnünk, hogy az őshazában a mezőberényivel teljesen azonos dialektust fogunk találni, csak azt kereshetjük, hogy Németország mely területén találhatók meg a mi nyj.-unk alapsajátságai. A német telepesek, kiknek száma 2000 körül járhatott, a legkülönbözőbb vidékekről jöttek, különböző nyj.-t beszéltek, a nyj.-i különbségek azonban a kétszázados együttélés alatt kiegyenlítődtek, úgyhogy ma egységes, de keveréknyj.-t beszélnek, amilyen talán sehol a világon nincsen több. A dunántúli kisebb falvaknál némileg máskép áll a helyzet: az első telepesek csekély számuk miatt könnyen jöhettek kisebb területről, amelynek nyj.-a is egységes volt, minek következtében ezeknél a falvaknál ma nem kell okvetlenül keveréknyj.-ról beszélnünk. Hogy ez tényleg úgy van, azt a nyári németországi vándorlásaim alatt szerzett tapasztalataim is bizonyítják.