Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1930

36

írt bölcsészeti, társadalmi, nyelvészeti, történeti s természettudományi dolgozatokat s minden müvében a költő és a tudós szinte szétválaszthatatlanul egybeforrtak benne. Mint költőnek legkiválóbb művei: Prózai költeményei és Keleti elbeszélései; az eddig ingadozó Vajda itt már magára talált. E két műben nyilatkozik meg jobban jellemének két fővonása : rajongó természetszeretete s a szabadság iránt való törhetetlen vágya. Érdemei elismeréséül az Akadémia már 1837-ben s a Kisfaludy-Társaság 1841-ben tagjának választotta.

Egyházának mindig hű fia volt s a közoktatás iránt is korán és mindig melegen érdeklődött. Lelkes hive volt a két protestáns egyház uniójának s kidolgozott erre egy tervezetet, amelynek keretében egész tanítási programmot adott. Agya tele volt magasztos pedagógiai eszmékkel, melyeknek valóra válása szivének legfőbb vágyát képezte. Azért örömmel fogadta a békési esperesség- nek meghívását a szarvasi főiskola tan- és igazgatói székére.

Vajda 1843-ban vette át az iskola vezetését igen zilált viszonyok közt. A Mezőberényből 1834-ben Szarvasra áttelepített gimnázium annak ellenére, hogy a szarvasi földesuraság részéről 300 h. birtokhoz jutott, mindjárt kezdetben nagy nehézségekkel küzdött. A remélt javulás nem következett be. Az iskola anyagilag sem tudott prosperálni s hírneve fokozatosan csökkent. A Sárospatakról meghívott Magda igazgató ennek okát részint a tanárok gyengeségének, főleg azonban az iskola számos ellenségének, vagy álbarátainak tulajdonította. Valószínűleg azonban magának Magdának önkényeskedésre hajló izgékony természete okozta, hogy a gimn. tanulóinak száma rohamosan fogyott. A tanárhiány mindinkább érezhető lett, a csekély tanári jövedelem s az iskola fogyó hirneve nem igen csábított senkit, hogy komolyan Szarvasra pályázzék; pedig kedvezőbb körülmények közt több jeles magyar tanférfi hajlandó lett volna Szarvason tanszéket vállalni (köztük Hunfalvi Pál és Breznyik János). A már országos nevű Vajdának az iskola élére kerülését az egyház nagy hálával fogadta s a protestáns tanügynek minden jó barátja nagy várakozással tekintett működése elé.

Vajda székfoglaló beszédében remek programmot ad; rajongó lelkesedéssel szól a tanár hivatásáról. Természetének megfelelőleg nem bocsátkozik szakkérdések fejtegetésébe, hanem rapszódikusan nehány általános magasztos eszmét vet fel : az oktatásnál keresni s követni fogja az igazságot, terjeszteni a jogot és jogszeretetet, ápolni az erkölcsiséget. A nevelésből nem felejti ki a testet sem ;