Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1930

37

azon lesz, hogy az ifjaknak a szabadság alatt nemcsak testük, hanem lelkűk is művelődjék. S végül a testileg és lelkileg ép ifjakat megtanítja a honszeretetre. Vajda azonnal megkezdte nagy tisztogató, újjászervező, reformátori munkáját.

Protestáns iskoláinkban eddig konok maradiság uralkodott; az oktatásban semmi rendszer, hanem a helyi hagyomány volt az irányadó. A tanár, mivel tankönyvek nem voltak, maga szabta meg az anyagot. Ezért Vajda a szakrendszert s az osztályok éles elkülönítését sürgette. A szaktanításnak gátul szolgáló tanárhiány megszüntetésére a tanszemélyzet szaporítását szorgalmazta és pedig eredménnyel, miután erre a célra saját fizetését is felajánlotta. A meglevő két tanár (Benka György és Molitórisz Adolf) mellé igy jutott Szarvasra 1844-ben a már hírneves Bloch (Ballagj) Móricz és 1845-ben a jeles Petz Gyula s a szarvasi gimnázium egyszerre az Alföld legkeresettebb középiskolája lett. A tankönyvhiányon Vajda úgy igyekezett segíteni, hogy u. n. cursusokat készített. Az egyes tudományokból rövid tartalmas vezérfonalak voltak ezek, melyek kézikönyvül, tehát kinyomatásra voltak szánva, azonban Vajda korai halála miatt csupán kéziratban maradtak, részint elkallódtak.

E helyszűke nem engedi, hogy Vajda valamennyi újításáról megemlékezzünk. Kitűnő pedagógiai érzékét mutatja, hogyan vetett véget az intézetben elfajult fegyelmetlenségnek. A dívó botbüntetést s kémkedési (besúgó) rendszert kiküszöbölte s helyébe magukból a tanulókból esküdtszéket alakított. Ezáltal egy csapásra meghódította az ifjúságot; a tanulók önbecsülése felébredt s még a legvásottabbak is meghajoltak a maguk kebeléből választott bíróság előtt.

De Vajda az ifjúságra legelső és legfőbb sorban a maga egyéniségével, szellemének megnyerő, elbűvölő erejével hatott- Egész lénye hódított, tiszteletet, becsülést terjesztett. Különösen mint előadó, mint szónok az élő szó erejével tudott példátlanul hatni. Nem folyamodott hatásvadászó szónoki fogásokhoz, épúgy mint soha sem hajhászta a kegyet, a népszerűséget. Előadását csapongó képzeleterő s nemes hév jellemezte. A hallgatóság állandóan bűvös hatása alatt állott; a tanulóság kiérezte, hogy a nagy mester egész lelkét viszi bele hivatásába. Élő és éltető példa volt; lelkét átümlesztette tanítványaiba, — mondja életrajzírója, Széchy, — lelkesedésből a tanítvány lelkesedést, törekvéseiből szorgalmat merített.