Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1930
11 tanári értekezések alapján megszerkesztett tanári szervezet szerint folyt. Az anyagi helyzet a jobb termés és adományok folytán emelkedni kezdett és igy azt mondhatni, hogy a szarvasi gimn. ezidők- ben a virágzásnak kellő magas pontjára jutott. Az 1848-ki esztendő azonban ismét hatalmas megrázkódtatást okozott az intézetben. Benka György meghalt, Bloch a hadsereghez távozott, Greguss (Gerő) Budapestre költözött, ahol országgyűlési tudósitó lett, Mo- litórisz és Szemian nemzetőrök lettek. Maga a tanulóság is a korszellemtől teljesen áthatva átalakult, és mindezek a körülmények a tanítást vagy eredménytelenné, vagy egészen lehetetlenné tették. 1849. január 8-án az iskolai tanács határozata folytán a nagyobb tanulókat szétbocsátották, hogy azok az előnyomuló ellenség kezébe ne kerüljenek. 1849. julius 28-án a gimnázium épülete katonai kórháznak lett lefoglalva és igy abban megszűnt minden munka. És szomorú idők voltak a következők is, Greguss után Pecz Gyula volt 1850-ben az igazgató, akinek igazgatása alatt alig volt tanuló és alig volt tanár. Az „Organisations Entwurf“ erőszakos keresztülvitele éppen ezidőre esett és az iskolát uj feladat elé állította. Felelni kellett a kérdésre, vájjon az esperesség saját erejéből fenn tudja-e tartani a miniszteri tanterv követelményeinek megfelelőleg a szarvasi gimnáziumot? És a szarvasi ev. egyháznak adakozása, amely két tanár fizetésének fedezését vállalta, és Szarvas község 1000 forintos alapítványa, valamint a szarvasi lakosok tanszék-alapitványa, az egyháznak járulékai és a földek jövedelme, úgy látszott, hogy biztosítják az iskola fennmaradását. Ezután alkalmas tanerők után nézett az esperesség, és nem sorolva itt fel az időközben idekerült újabb tanárokat, megemlíthető, hogy 1851-ben újból Molitórisz Adolf, 1852-ben Szemian Dénes, 1852-53-ban Domanovszky Endre, 1854-56-ban Haberern Jonathán voltak az intézet igazgatói, majd 1856-ban a nagy tudású és tekintélyű Tatay István lett az iskola igazgatója. 1855-ben a kormány követelésének engedve megszervezték az 5 tagú iskolai tanácsot. Tatay föllépésétől kezdve az iskolának jövője ismét remény- teljesebbnek mutatkozott. Főcélja az volt, hogy az iskolának megszerezze a nyilvánossági jogot és hogy ennek akadálya ne legyen az anyagi kérdés, a fenntartó esperesség egyházai által 1856-ban az iskola javára tett alapítványok alapitó leveleit kellő igazolás végett bekérte. Tatay önérzetes, energikus és izig vérig magyar lelke a kormánnyal szemben olyan elégedetlenséget váltott ki, hogy a
