Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1929

Iskolánk múltja.

Miután az 1790/91. évi XXVI. t.-c. megadta a protestánsoknak a törvényes jogalapot arra, hogy tanintézeteket állíthassanak, az alföldi nagy evang. gyülekezetek komolyan kezdtek foglalkozni azzal a gondolattal, hogy közáldozattal olyan iskolát létesítenek, amely feleslegessé tegye, hogy az alfö'di protestáns családok gyermekeiket a messze fekvő felvidéki intézetei»be küldjék. Az életrevaló eszme azonban csak 1802-ben vált valóra, amikor a nagy Békés-bánáti Esperesség Szarvason tartott közgyűlésén elhatározta egy, az esperesség tulajdonát képező latin iskola felállítását.

így jött létre 1802 őszén a mezőberényi főgimnázium. Hogy az iskola első igazgatója, a nagy tudományi! Skolka András négy segédjével hány osztállyal s milyen tanítási tervezet mellett kezdte meg az 51 főnyi tanulóság oktatását, azt alig lehet a rendelkezésre álló töredékes adatokból megállapítani; de tény, hogy idősebb tanulók tömeges je'etkezése folytán a mezőberényi iskola már fejlődése első éveiben több osztályra szétváló, nagyobb szabású tanintézet volt.

A főgimnázium, melynek anyagi és szellemi érdekeit az esperes elnöklete mellett az „iskola tanács“ intézte, az egyházi hívek szerény adakozásából, a tanulók befizetett tandíjaiból és főleg a Wenckheim, Podma iczky, Prónay és Földváry nemes családok áldozatkészségéből tartotta fenn magát az első évben. Majd mind nagyobb nehézségekkel küzdött, a jövedelmi források csökkenése, a tanári személyzet gyakori változása s különösen az 1811—16. évi devalváció miatt. S bár 1815-től a klasszikái képzettségű Benka Ádám (1829), felfokozván a tanulók számát 42-ről 200-ra, jóhírnevűvé tette az intézetet, ennek sorsa mind bizonytalanabb lett ő ulána, különösen pedig az 1831-ben dühöngő kolerajárvány után, mely megapasztotta tanulók és pártfogók számát s kimerítette a jövedelmi forrásokat, A veszendő intézetet akkor a szarvasi nagy-