Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1928
— 8 — szavazatát, s túlnyomó népességénél fogva’)- elősegítse azok törekvéseit, kik a protestáns egyház törvényes jogai védelmébe léptek.“ A dec. 13.-án Békéscsabán tartott egyházmegyei gyűlés, miután közfelkiáltással Kollár Jánost, a szarvasi egyház felügyelőjét választotta ideiglenes esperességi felügyelővé, végre is megszerkesztette a maga felségfolyamodványát. Mikor pedig ezáltal az egyházmegye is állást foglalt, a szarvasi egyház vezetőinek főgondja arra irányult, hogy ez az állásfoglalás ne merüljön ki pusztán a kierőszakolt felségfolyamodványban. Az egyházmegye küzdelmének úgyszólván minden fázisában előljárt Szarvas, mindenütt vaskövetkezetességgel tartva be az antonómia visszaszerzése felé vezető utat. Többnyire az ellenőrző szerepét játszotta. így a márc. 27.-i prezbiteri gyűlés, ragaszkodva antonom szellemben tett nyilatkozatához, feltette a kérdést: vájjon az esperes esküjéhez híven továbbra is esperesnek akarja-e magát tartani, vagy pedig mint a császári kormány által kinevezett szuperintendens-helyettes működik ? S e kérdésre „világos, határozott“ feleletet várt — és természetesen kapott is. Majd a küzdelem koncentrációja érdekében elhatározták, hogy a református testvérekkel is érintkezésbe lépnek s Kollár Jánost evégből a debreceni református kerületi gyűlésre küldték. Mind mélyebben vetette bele magát a szarvasi egyház abba az országos ellenállási áramlatba, mely az 1860,-i kitavaszodás óta már szinte átlépte a protestáns hadszíntér határait s hova-lo- vább általános alkotmányos küzdelemmé nőtt. De a harci készség ezalatt elválaszthatatlan életmegnyiivánulásává lett. Innen van, hogy a harcot a kormány ellen még azután is folytatta, hogy a pátens felfüggesztésével kezdetét vette annak meghátrálása. Az 1861 jún. 7.-i prezbiteri gyűlésen jelentették, hogy az osztrák kormány az evangélikus szuperintendensek által rendeletet küldött a törvénytelen adó behajtása tárgyában ; ezeket a szószékről kellett volna kihirdetni. A lelkészek azonban ezt megtagadták s a prezbitérium helyeselte, hogy a törvénytelen adó behajtása körül segédkezet nyújtani nem akartak; másrészről fájdalmasan vette, hogy az egyházi felsőbbség a , közelmúlt igen nehéz küzdelmei után is az ország törvényeibe ütköző önkényes rendeleteket közölt az egyházakkal" ; ezért a legközelebbi egyházmegyei gyűlésre küldendő követeit oda utasította, hogy a püspök ezen eljárását helytelenítsék s eszközöljék ki, hogy a jövőben hasonló „közmegróvás tárgyát képező" lépésektől óvakodjék. ’) A békési egyházmegye akkor 80.000 ev. hívet számlált, Ld. a királyhoz intézett folyamodványát.
