Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1928

Az egyházközségtől a kerületig, tehát az utolsóelőtti fórumig hallatta rábeszélő, sőt feddő szavát a szarvasi prezbitérium. Ami figyelmünket e küzdelem szemléleténél talán legelsőbben leköthette, az a 17.478 lelket számláló egyház egységének bámu- latraméltó megnyilvánulása. Mintha egy ember küzdötte volna végig a harcot, akkora következetesség nyilvánult meg annak minden mozzanatánál. E jelenség okai azonban éppúgy felderítésre várnak, mint általában a pátens ellen való egész altruisztikus állásfoglaláséi és igy e küzdelem vázolásával voltaképen egy megfejtésre váró talányt állítottunk fel.

Ha fellapozzuk az 1859,-i prezbiteri jegyzőkönyveket, némi részben azonnal oszlanifoge homály. Az akkori prezbitérium aktív, gyűlésekre eljáró tagjainak több, mint fele az ti. n. intelligens osztályból került ki. Ehhez a tényhez nem kell kommentárt fűznünk. Beszélő adat, amelyre még visszatérünk. Ha pedig külön-külön is szemügyre vesszük például a nov. 21.-i gyűlés negyvenegy résztvevőjét, azok között észrevehetőnk olyan szuggesztív erejű, earlyle-i vezéregyéniségeket, akik szinte diktátori hatalommal aknázhatták ki a lelkeknek azt a nagyméretű befolyásolhatóságát, mely oly fontos, mellőzhetetlen szempont a mindennapi élet kicsi problémáival s a történet komoly fordulataival szemben egyaránt.

Ilyenül emlegetik a szarvasiak máig Haviár Dániel lelkészt, akiben a kortársak leírásai szerint szinte félelmetesen nagy volt ez a sugalló erő. Soviniszta magyar ember volt Jancsovics István, a másik lelkész és az volt Kollár János felügyelő is. Azonban érdek nélkül kutatva a rendelkezésre álló levéltári anyag aktái között, e díszes névsorból egyre inkább felénk világít Tatay Istvánnak, mint a pátens ellen a szarvasi egyház részéről folytatott harcok igazi vezérének, mint az egész ellenállás megszemélyesítőjének neve.

Tatay István gimnáziumi igazgató, evangélikus egyháztanácsos, az akkori szarvasi közélet egyik vezetőembere volt. Kivételes egyéniségének sok jellemző vonása közül, melyekről oly szívesen beszélnek volt tanítványai, kidomborul a higgadtan, sőt szelíden erőszakos diktátori jellem. A szellem felsőbbségének diktátora volt, aki azonban nemcsak nagy lélekismerettel, az emberi gyengék vesékig ható meglátásának képességével, de széleskörű, a prepotencia reklámára nem szoruló tudással és elgáncsolhatatlan jellemmel is megáldva országolt a maga birodalmában.

Tatay a pátens elleni harcoknak a maga korlátozott hatáskörében is, legelső és legrégibb bajnokai közül való. A protestáns autonómia rendíthetetlen védelmezője már azon időkben, mi