Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1927

— 16 —

Társadalmi téren is mozgékony, buzgó és munkás ember volt, ki feladatát példaszerűen oldotta meg ott, ahová őt a közbizalom vagy kötelesség szólitotta. Családjáért rajongott s ennek jóvoltáéit dolgozott és fáradozott mindaddig, mig kezéből ki nem esett a munka eszköze. Derűs arca és meleg kedélye napsugarat vittek be mindanyiszor meghitt barátainak társaságába, valáhányszor azok között megjelent.

Nagy ambícióval és soha nem tapasztalt munkakedvvel lépte át az uj iskolai tanév küszöbét és senki sem gondolta volna, hogy az egészséges józan életű s még java korát élő tanítómester ily váratlanul távozik el tanítványainak, tanárainak és szeretett családjának köréből. 1927. szeptember 27-én agyvérzés következtében beállott súlyos betegsége örökre elszóiitotta a munka mezőiről.

Temetése az iskolának, jó barátoknak, tisztelőknek nagy részvétele mellett ment végbe szeptember 29-én a gimn. udvarán. Szelényi János ev. lelkész tartott koporsója felett mindenkit megható gyászbeszédet, a tanári kar nevében Korim Kálmán vallástanár, a gimnáziumi ifjúság nevében Blázy László, a kereskedelmi iskola növendékei nevében Csicsely Mariska, a ,,Baráti Kör“ és „Polgái Kör“ nevében Dr. Tóth Pál orszgy. képviselő mondottak utolsó Isten hozzádot a korán megpihenni tért igaz tanárnak s jó emberbarátnak.

S most végig fut lelki szemeink előtt még egyszer a Te egész munkásságod, a Te egész világod. Látunk a munkában, csodáljuk erődet, becsüljük törekvésedet s érezzük még egyszer szivednek minden dobbanását. A kartársi és baráti lélek megértő, méltányoló és tisztelő érzésével, a fájó szív minden könnyével búcsúzunk és válunk el tőled s kérjük a szeretet Istenének örök áldását immár megpihenni tért poraidra.

Raskó Kálmán