Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1927
Plenczner Lajos 1871-1927. Életerős, sok akarással megáldott, munkaképesnek látszó férfinak munkába állása, a sikernek sok reményével biztat, ámde az elröppent éveknek sorai, mementóképen jelzik, hogy mindig közelebb és közelebb a véghez. Egy hideg lehellet, egy nem várt dérvirág, letarol mindent s megszűnik minden munka, minden akarás. Ma még vidáman, tele életkedvvel, tervekkel és reményekkel, távol és mesz- sze az elmúlás gondolatától s holnap a hideg lehellet által érintve — letarolva s megbénítva — s azután . .. egy két nap múlva ... kihűlt szívvel, néma ajakkal el és le a sir mélyébe. Mert minden élő halad és fejlődik és azután örökre elmúlik, ez a természet törvénye. Alig egy esztendő alatt immár harmadizben lengette a szél a komor fekete zászlót a szarvasi gimnázium ormán. Ismét szomorúság, ismét gyász! Munkás életének úgy mondhatni javakorában döntötte le a hirtelen vihar az iskolának egyik régi, sokak által ismert és szeretett tanárát és pénztárnok-gondnokát Plenczner Lajost. Ki ne ismerte volna őt? Szerény külseje, csodálatosan nemes és nagy bensőt takart. Melegen érző jóságos szive, ragaszkodása, szeretete, szolgálatkészsége-munkáslelke magához forrasztotta mindazokat kikkel érintkeznie kellett. Plenczner Lajos a Szepesség szülötte. 1871-ben született a Szepesmegyei Lucsivnán. Középiskoláit Késmárkon, az egyetemet Budapesten és Bécsben végezte s 1895-ben került a szarvasi gimnáziumnak természetrajz-földrajzi tanszékére. 32 esztendőn át sok hozzáértéssel, páratlan lelkesedéssel s lankadatlan munkakedvvel végezte kötelességét. Embernevelő munkájának, tanári működésének élő bizonyítéka a tanítványok ezreinek lelkében élő hála, a munkatársak mindenkori elismerése és megbecsülése. Az atyai jó- ságu tanárnak valóban mintaképe volt ő, aki eredményeket tudott elérni akkor és ott is, amikorés ahol a siker nem sok ‘reménnyel kecseg tetett. Iskolai munkássága és eredményes működése feljebbvalóinak elismerését is kivívta s méltó bizonyítékul megtisztelő pozíciókba is helyezte.