Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1927

-12kedelmi iskolának. 1891 óta 7 éven át tanára a helyi áll. polg. leányiskolának. 1892.-től 1903-ig Szarvas község iskolaszékének elnöke. 1893.-tól 9 éven át iparhatósági biztosa. 1887-től a Szarvasi Takarékpénztár választmányi tagja, 1902-től felügyelőbizottságának elnöke. 1894-ben megalakította az iparos ifjak önképzőkörét, amelynek elnöke volt, a szarvasi Nőegyletnek két évtized óta titkára, a helybeli állami iskolák gondnokságának tagja, minden egyéb kisebb és nagyobb kulturális, vagy egyházi egyesületeknek vezető embere. A békési ág. h. ev. esperességének hosszú időn át levéltárosa, az országos ev. tanáregyesületeknek tagja és többször előadója volt.

Iskolájában is a széles munkakeretek jellemezték működését. Csaknem minden tárgyat tanított. A gyorsírásnak, francia nyelvnek és művészi rajznak pedig különösképen nagy mestere volt és soksok tanítványt tudott ezekkel is magához kapcsolni.

Munkáját a mély tudás, kiváló előadó képesség, türelem és higgadtság a tanulókkal való sohasem darabos, de mindig szeretetteljes bánásmód jellemzte. Mindezek mély nyomokat hagytak a tanítványok lelkében, akik ma is szeretettel emlékeznek kiváló mesterükre s akiknek soraiban olyan kiválóságokat találunk, mint dr. Raffay Sándor ev. püspök vagy Dr. Melich János egyetemi tanár, kiknek hírneve messze országok határain túljár már.

A fenntartó mindenkor méltányolta az ügybuzgó, bámulatosan pontos és rendes embernek sok arravalóságát s nehéz tisztségeket bízott rá. Évek hosszú során át volt az intézetnek gondnoka és pénztárosa és e hivatását is a legodaadóbb ügyszeretettel töltötte be. Érdemei elismeréséül a fenntartó igazgatói címmel tüntette ki.

Kutlik Endre egyénisége — annyi nemes és tökéletes tulajdonságoknak eredője — mindenkor összekötő kapocs volt az intézet tanári karában is. A régi neves kartársaktól örökölt értékes konser- vativizmusát össze tudta egyeztetni az újabb idők szellemével s inig egyrészt mint a boldogabb múlt idők egyedüli reprezentánsa tiszteletet parancsolt személye, addig másrészt szeretettel és nagyrabecsüléssel vették körül kartársai, mint az újabb idők pedagógiájának mesterét is.

1927. szeptember 14-én a tanévnyitó ünnepély keretében búcsúzott el az iskola kormányzó testü!ete, tanári kara, tanuló ifjúsága, a város képviselete, az Öregdiákok Szövetsége, a nyugalomba térő, de még mindig derűs arcú és fiatalos erejű tanártól. Könnyes szemekkel hallgatta nemcsak ő,hanem a megjelent nagyszámú közönség is a méltató, elismerő és értékes beszédeket, amelyekre azután ő adta meg hálás köszönettel a választ. Régi, erőteljes, még