Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1927
— 13 — mindig munkabíró oszlopa dőlt ki az ősi szarvasi iskolának Kutlik Endre távozásával. Senki sem pótolhatatlan, ám de ilyen értéket és erőt pótolni nehéz lesz. Akik mint diákjai a padok soraiból, mint munkatársai a naponkénti érintkezések alkalmával tapasztaltuk és láttuk munkáját, értékeltük tudását és éreztük szivének melegét, könnyes szemmel tekintünk az eltávozott öreg munkás után. S amint az életet adó Nap is lenyugvása alkalmával tűnik fel igazán nagynak, úgy ő is most jelenik meg előttünk teljes értékében és nagyságában s mig visszatekintő arca még egyszer felénk szórja jóságának melegítő sugarait, tekintetünk utána mered a fájó szívnek minden rokonérzésével, de azzal a megvigasztaló reménységgel, hogy elválásunk nem végleges. S most, amikor négy teljes és a megkezdett ötödik évtize- munkájának befejezése után, bucsuképen kezet szorítunk velel együtt dobban valamennyiünknek szive, hő áldásunk kiséri nyugalmának útjaira, de ama kérelmünk is az Éghez, vajha a nyugalmat már megérdemelt öreg munkás sokáig tudná élvezni a gondtalanabb napokat s megérthetné azt, amiért ő is annyiszor fohászkodik, a boldog nagy Magyarország feltámadását. Kedves volt tanárunk, kartársunk és öreg barátunk: „ad multos annos.“ Raskó Kálmán.
