Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1913
6 a nyelvben uralkodó törvényei alapján a tanuló maga vonja el a szabályt, mint az egyes esetekből folyó egyetemes értékű következményt. Más szóval, itt a gyakorlat megelőzi az elméletet,amely igy mintegy a tanuló lelkénát szűrődik le s tapasztalása alapján válik tulajdonává. A leikébe rögzött párhuzamos alakok analógiája minden egyes újabban fölmerülő hasonló nyelvi alaknál már önkéntelenül működik, még mielőtt a szabályt elvonta volna; mig amott, a deduktiv módszernél, a tanult szabályt eleinte minden esetben újra meg újra emlékezetébe kell idéznie s az analógia hatása csak később kezd munkálni. Csak akkor, mikor számára már kellő meny- nyiségü anyag halmozódott föl s mikor is a lélek tulajdonképen induktiv irányú működést kezd, mint amely elemibb, természetének jobban megfelelő folyamat. Itt tehát az elméleti, az induktiv módszernél pedig inkább a gyakorlati elem jut túlsúlyra, ami nagy előnyére szolgál, mert közelebb viszi a tárgyat a tanuló, az ifjú leikéhez, képességéhez és ezzel érdeklődéséhez is. Magának a nyelvtan anyagának a beosztása, sorrendje itt is a szokott, a régi. Kezdődik a névragozáson, ezt követi a melléknevek fokozása, majd következnek a számnevek, névmások, conjugatiók, Stb., de a kiindulás mindig egy-egy latin olvasmányból történik, mely a nyelvtan megfelelő szakaszának szóban forgó részéhez van alkalmazva. Hogy a legegyszerűbb példán mutassam a tanítás, illetve tanulás menetét, legyen a szóban forgó nyelvtani rész mindjárt az I. declinátio. Azzal kezdjük, hogy előveszünk egy olvasmányt, amely úgy van összeállítva, hogy a benne előforduló szók lehetőleg mind az I. declinatio- hoz tartoznak. Ezeket a szavakat a tanuló nemcsak nominativusi alakjukban írja ki és tanulja meg, hanem
