Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1912

6

pártot nem foglalni. Hány nagy eseménye van a történetnek, melyről a legelentétesebb vélemények vannak forgalomban az illetékes körökben ! Így jelenik meg előttünk — hogy világos példát lássunk — a világtörténet legnagyobb alakja, Napoleon. Távol álljon mindenkitől, hogy a „nagyság“ szó jelentését most értelmezni kezdje. Értsünk ez egyszer „nagyság“ alatt tisztán történeti nagyságot ; azt, hogy egy ember mekkora fordulatot tud adni a történetnek ; azt a géniuszt, mely egy ember agyában működve, azt az embert alacsony sorsból a legmagasabbra emeli; aki példátlan nagy dolgot követ el, rövid idő alatt, tisztán személyes kiválóságai segítségével. Ezt a Napóleont, akit a történet joggal „nagy“-nak nevez, a mai napig ellentétesen Ítélik meg, bár úgy látszik, lassanként teljesedésbe mennek az ő Szt. Ilonán irt sorai: „Eljön az idő, mikor az embereket semmi sem fogja jobban foglalkoztatni, mint az a törekvés, hogy nekem igazat adjanak ..." De egész a legújabb időkig azt mondhatni, homály és kétkedés veszi körül nagy alakját. A vitát az teszi előnyössé reá nézve, hogy azok, akik őt lekicsinylik, azon nemzet fiai, akiknek legtöbb oka van nem jó szívvel emlékezni az ő geniejére. így, eltekintve az olyan kaliberű porosz tanár előadásától, mely szerint Napoleon nem volt kiváló sem mint ember, sem mint szervező, sem mint politikus, sem mint államférfi, sem mint hadvezér! — mondom, eltekintve az ilyen kis ember véleményétől, ma ellenségei véleménye kb. az, hogy Napoleon zseniális hadvezér, bátor katona, de sikereit mégis csak szerencséjének köszöni, határtalanul önző és vétkes nagyravágyó. Az ellenpárt ezen fővéleményekre igy felel. Ha csak a szerencse fia volt, ha tehát csakis a zavaros forradalmi idők tolták szekerét, miért épen az ővét tolták s miért nem egyikét a forradalom számos tehetségének ? Hogyan válthatta fel a jakobinus sapkát oly hir-