Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1912

5

télén fitogtatásának és pedig a tanár személyére is. Már maga a személyes névmás első személyének gyakori használata visszatetsző. A történet eseményei és alakjai, bármily értékűek a magok korában, előttünk mégis csak nagyok és szépek s semmiképpen sem használhatók fel a mi kicsinyes, hiú céljainkra; s bár megjelenítjük őket és kapcsolatba hozzuk a saját személyünkkel, ezt sem tesszük úgy soha, hogy a mi parányi személyünket meg ne hajtanánk az ő történeti nagyságuk előtt. A jó történeti előadásban nincs az a gúnyos hang, az a lekicsinylőnek látszó elitélés, amely mögött ne rejtőznék a történész tisztelete a történeti alak irányában. S e tiszteletet tagadnánk meg, ha őket szükkörü előadás keretében modern vitatkozások tárgyaivá alacsonyitnánk le.

Végül, hogy a folytonos véleménynyilvánításoknak visszás voltáról meggyőződjünk, elégedjünk meg még egy példa felhozásával. Köztudomású, hogy kivált az újkori történetnek alig van szakasza, amely valahogyan összeköttetésbe nem hozható a mai felekezeti, politikai és társadalmi kérdésekkel. Elvhü és következetes embernek tudományos meggyőződése rendszerint megegyezik a mai viszonyaival ; azonban a legpedánsabb tudományos érveléssel sem lesz képes elérni azt, hogy tudományos meggyőződését elfogultságnak ne tudják be. A következtetés nem is olyan nagyon rossz. A legtöbb, nézeteiben megállapodott ember csak gondolja magáról, hogy a maga pártjabeli összes elvek az ő meggyőződései is; azoktól részint pártja iránti rokonszenvből, részint makacsságból elállni nem akar. Ez pedig már elfogultság, melyet sokszor nagyon könnyű felismerni, kivált tapasztaltabb, nézeteiben megállapodott embernél, a kinek a természetét, általános felfogását az egyes dolgokról már ismerjük.

De térjünk vissza tárgyunkra. A legtöbb ember nem is hinné, milyen nehéz némely vitás történeti kérdésben